A diktatúra: az diktatúra

Ama tézist, hogy a politikus is ember, mi, politikusok gyakorta igyekszünk azzal a mélyen emberi jellemzővel igazolni, hogy hülyeségeket és/vagy butaságokat beszélünk. Amikor ez velem megesik, hálás vagyok, ha erre bárki rávilágít.

A Széky János által kifogásolt szavaim megítélésében azonban - úgy vélem - téved a jeles szerző (Se Horn, se Horn, ÉS, 2007/28.). Széky úgy látja, hogy az általam elmondottak azt bizonyítják, a liberálisok vezetőinek megkopott az intellektusuk, s végtelenül felületesek, hiszen azt találtam állítani, hogy a volt miniszterelnök mentegette a Rákosi-diktatúrát, amikor azt mondta, hogy Rákosi minden bűne ellenére a rendszer nagy érdeme volt, hogy a szegények tömegének adott lehetőséget a felemelkedésre.

Széky szerint az átlagos médiafogyasztó (s szerinte a Horn Gyula kitüntetése körüli disputában az SZDSZ az átlagos médiafogyasztó típusos megjelenítője volt) nem képes a mondatot kellő mélységében analizálni, azaz nem érti, hogy a rendszer érdemei előtti főhajtás nem jelenti Rákosi mentegetését. Széky szerint a szocialisták "nagy öregje" ezzel nem mentegette Sztálin magyar helytartóját.

Szerintem meg igen.

Értelmezzük a következő - képzelt - mondatot: "Adolf Hitler minden bűne ellenére nem feledhető, hogy a fasiszták munkanélküliek tömegének biztosítottak állást, megélhetést."

Ez a mondat szerintem annyit tesz, hogy persze, persze a Soá, a fasiszták embertelensége borzasztó, de van az éremnek másik oldala is.

Az efféle "finom relativizálás" morálisan rendkívül aggályos.

Kétségtelen, hogy a Rákosi-diktatúra idején rengeteg olyan ember jutott lehetőséghez, kenyérhez, iskolapadhoz, akinek az előző fél- és totálisan diktatórikus rezsimekben erre nem volt esélyük sem, mint ahogy kétségtelen az is, hogy az esélyhez jutottak és az esélyüket vesztettek tömegei is emberi jogaikban korlátozottan, a zsarnoki rendszer kényétől függően, szabad akaratukban korlátozva vagy attól teljesen megfosztva éltek egy gyilkos érában.

Széky János úgy látja, hogy Horn Gyulának az a jelentős problémája, hogy nincs médiaérzéke. Magam úgy látom, inkább az a probléma - számos kor- és harcostársával egyetemben -, hogy nagyobb az önigazolási kényszer, mint a belső igény a múlttal való szembenézésre, a diktatúrák és a demokratikus rendszer közötti alapvető különbségek megértésére.

Se Horn, se Horn - mondja a szerző: azaz az efféle politikusok által megjelenített pártok közül egyiket sem lehet választani.

Őszintén sajnálom, hogy Széky János így látja.

Ám abban talán egyetérthetünk, hogy a diktatúra ellenében létrejövő demokratikus ellenzékből kinövő SZDSZ-nek, amelynek alapvetése, hogy az emberi jogaink adottak és nem az államtól kapjuk őket, eltérő a viszonya a diktatúrákhoz, mint egynémely szocialista (vagy akár más korok értelmezése kapcsán jobboldali) politikusnak.

Minthogy a két nagy párt visszatérően azon munkálkodik, hogy a nemzeti emlékezetet hamis, önigazoló, gyáva fikciókkal töltse meg, szerintem nekünk, liberálisoknak kötelességünk az ilyen alkalmakkor szót emelni.

(Egyébként meg persze hogy nem minden tehén fekete. Vannak például színváltó ökrök is, ami legalább olyan nyomasztó, mint a konokul megengedő attitűd a diktatúra iszonyatához.)

Horn Gábor