A másik oldal

Tisztelt Elnök úr, Viktor Máté kétségbeesett levelére (Bontják már, ÉS, 2007/26.) azt válaszolja, az élő hangversenyközvetítések száma nem csökkent. Ez azt jelentené, nem szándékoznak a jövőben csökkenteni ezt a számot? Azt írja továbbá, nagyon sok felvételt csinált idáig a Rádió a hangversenyekről, ez majd kevesebb lesz. Nem látszik ez ellentmondani első számú deklarált célkitűzésüknek: "ismét nagy tekintélyű kultúraközvetítő intézménnyé válni"?

Nézzük a dolog másik oldalát: a "kultúra-előállítás"-t. Hogyan, mitől javulna a helyzet a Rádió klasszikus zenei műsoraival? Tényleg megszűnik-e hamarosan (az egyébként évek óta meredeken zuhanó mennyiségű) saját stúdiókban fölvett klasszikus és kortárs zene? Vagy ez is csak szóbeszéd? És ha sokallják a pénzt, például a hangverseny-helyszínekre kimenni, mit remélhetünk - amikor bemegyünk a stúdióba játszani? Tudja-e elnök úr, hogy a Márványteremben és a 22. stúdióban lévő összes zongora évek óta egyre elviselhetetlenebb állapotban van? Hogy gyakran élő adások mennek hamisan szóló zongorával, mert állítólag még tisztességesen dolgozó hangolót sem tudnak fizetni? Hogy gyakran stúdió-koncertek szórólapját sem nyomtatják ki pénzhiányra hivatkozva? Hogy évről évre egyre megalázóbb gázsiért játszanak a zenészek, lassan már csak azok, akik majdhogynem (vagy épp teljesen) ingyen vállalnak el egy-egy élő adást? Milyen lépéseket terveznek ilyen ügyekben? Jut-e majd a tizenhárom és fél milliárd forint költségvetési támogatásból mindezekre pár fillér?

Elnök Úr, kérem, nyugtasson meg, hogy nem igaz a hír: megszűnnek a Rádió egyetlen jó akusztikájú hangversenytermének, a Márványteremnek koncertsorozatai.

Végezetül: ki dönt arról, ki menjen és ki maradjon a zenei szakemberek állományában a Bartók rádióban?

Hogy ne a a "rádiós folklór anekdotakincseinek" kelljen hinnünk, kérem válaszát.

Csalog Gábor
zongoraművész