Nincs válasz

Nagyon sajnálom, hogy Eltér Istvánnak, a Magyar Építész Kamara elnökének ...nincs párja (ÉS, 2007/16.) című írásommal kapcsolatban semmiféle lényegi gondolat nem jutott az eszébe (Válasz, ÉS, 2007/20.), ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy a jelen építészeti közállapotait a nyolcvanas évek degenerált viszonyaiból, továbbélő avas mechanizmusaiból levezető okfejtésemet kvázi "magára vette". Tényként kezelhetjük ugyanis, hogy az EU normái szerint kötelezően nyílt, titkos és nemzetközi építészeti pályázatként meghirdetni rendelt építészeti versenypályázatainktól történő távolmaradás legfőbb oka a kiírás és kihirdetés mikéntjében keresendő. Hiszen a Magyar Építész Kamara talán egyetlen következetesen működtetett funkciója, hogy az építészeti tervpályázatok szakmai megalapozottságát, a pályázat végén meghozott eredmény szakmai hitelességét garantálja. Teszi ezt úgy, hogy kamarai tagokat delegál minden tervzsűribe, illetve a kiírások mikéntjét, a részvételi kritériumokat a kamara szabályzata szerint értékeli. Vagyis lehet például a kormányzati negyed pályázata esetében a kiíró a KVI, hiszen ő a beruházó, övé a telek stb., ha a kamara a kiírásban, döntésben nem lát garanciákat, akkor tagjait eltiltja a pályázati részvételtől. Mivel ma Magyarországon az építészek számára kötelező a kamarai tagság, ez azt jelenti, hogy magyar építész az ilyen formailag és tartalmilag nem garantált pályázaton nem indulhat, ha indul, etikai vétséget követ el.

Ez a kitétel a tervezési díj, pályázati díjazás mértékére is vonatkozik: ha a kamarai díjszabáshoz képest kevesli a felajánlott összegeket, vétózza meg a kiírást a kamara. Ha a tervezési díjak szabad versenyének piacán az egymás alá ígérgető építészek a kamara szerint etikai vétséget követnek el, akkor rendelje az árakat letörő építészeket a kamara etikai bizottsága elé, és ne hozza fel érvként, hogy nálunk a legalacsonyabbak a tervezői díjak, hiszen erről közvetve kizárólag a kamara, az építészeti elit tehet.

Nem igaz ugyanakkor, hogy a hazai tervpályázati rendszer - mint ahogyan válaszában állítja - jól működik, hiszen emlékeim szerint nincsenek és nem is voltak hazai pályázatokon külföldi győztes építészek. Egyetlen ilyenről tudok az utóbbi időben, azt azonban a Graphisoft írta ki, ami amellett, hogy egy budapesti központú multinacionális vállalat, tervezőszoftvereket gyárt a világ építészei számára, angolul hirdette meg pályázatát magazinok, internetes oldalak segítségével, nagy ívben kerülve az ön által, oly fontosnak beállított kamarai info-csatornákat.

A nyílt versenyt szűkítő, kirekesztő technikák száma a pályázati nyelvtől a magyar építészkamarai regisztráció (sőt tagság) kötelezővé tételén keresztül az É0, É1-es tervezői jogosítvány megkövetelésén át a közzététel csatornáinak szűkösségéig számtalan formában előfordulhat.

Ugyanakkor az sem igaz, amit győztes pályázóinkról ír. A Brick, a Magyarországon szinte monopolhelyzetben lévő téglagyártó vállalat minőségi, tehát nem versenypályázati díját a BME Középülettervező Tanszékének nagyhatalmú vezetőjének irodája által tervezett ház nyerte meg. No comment. A 2003-ban lezajlott japán Azuma Múzeum-pályázat III. díja valóban a fiatal és diák pályázóink eredményeinek egyike, kár hogy a YoHa csoport nem kapott annyi támogatást sem, hogy tervük felépítése mellett lobbizhassanak Japánban. Cinikus ugyanakkor az a megjegyzése, hogy a kormányzati negyed regisztrációs díját a fiatalok érdekében csökkentették a kamara közbenjárására, hiszen mint a "Spenótház" áttervezésének ön által is ismert ügye jelzi, ma itthon a fiatalok nem juthatnak valamirevaló munkához. Ezt egyébként kamarai szabály is kizárja, hiszen amíg a fiatal nem É1, újabban É0 jogosultságú, egy ilyen pályázaton önállóan el sem indulhat.

Azt azonban visszautasítom, hogy nem volnék a hazai minőségi építészet drukkere. Egész egyszerűen igaztalan azt sugallni, hogy engem így vagy úgy akkor is zavarna hazai építész sikere, ha az nyílt versenyben születne. Ne tegye ezt, kérem, se szándékkal, sem szándékán kívül.

Itt jegyzem meg, szövege egyébként is hemzseg az önellentmondásoktól: ha annyira példaértékűek vagyunk a nyilvánosságban, hogy jó páran követik gyakorlatunkat a pályázatok kommunikációjával kapcsolatban (TED, EU-honlap, ACE), akkor nálunk miért nincsenek külföldi indulók, mint máshol? Aztán cikkemben azt írom: Jan Kaplicky "1968-ban Csehszlovákiából emigrált angol sztárépítész" - ha őt "csehszlovák" (sic!) építésznek titulálja írásában, ami valószínűleg nyelvbotlás és nem a régi reflex miatt történt, akkor Libeskind lengyel, Zaha Hadid iraki, Hani Rashid egyiptomi, I. M. Pei kínai építész. Az igazság az, hogy legtöbbjükből nemhogy építész nem vált volna, ha otthon marad, de értelmiségi sem.

Levelének minden bekezdése tendenciózus. A párbeszédképtelen hivatalosság hangja. Többet mond el a hazai építészelit tanulásképtelenségéről, a reflexeiben továbbélő "nyolcvanas évekről", mint amire én képes volnék.

Martinkó József