Miért?
VISSZHANG - LI. évfolyam 18. szám, 2007. május 4.
Sajnálom dr. Ferenczy-Nagy Istvánt, aki a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete elnökségének írt nyílt levélre válaszolt (Sürgősségi ellátás, ÉS, 2007/17.), mert nem vette észre, hogy a levelet nemcsak Bauer István elnök írta alá, hanem rajta kívül még heten.
Sajnálom a doktor urat azért is, mert folyamatosan mellébeszélt. Azt írja például, hogy az alkotóházakon hosszú évtizedek után először öszszességében mintegy háromszázmillió forint értékben felújításokat, korszerűsítéseket végeztek.
E sorok írója a kilencvenes években hat éven keresztül az irodalmi tagozat vezetőségének tagjaként részt vett a szigligeti alkotóház felújításával kapcsolatos megbeszéléseken. Tanúsíthatom, hogy a szigligeti alkotóház felújítása már akkoriban elkezdődött.
Sajnálom a doktor urat azért is, mert folyamatosan szerepzavarban van. Az, hogy a közalapítvány anyagilag támogatja, segíti az egyesületet, nem kegygyakorlás, hanem kötelesség. Ezért hozták létre annak idején.
Az viszont, hogy közalapítványi klubot alapít, újságot ad ki és szerkeszt, szakmai, művészeti kérdésekbe szól bele, már nem valószínű, hogy megfelel az alapító okiratban lefektetett elvárásoknak és kötelességeknek. A doktor úr szerint a MAKtár című lapot a szakma szívesen és örömmel veszi a kezébe, sőt ami a megjelenést illeti, előbb-utóbb mindenki sorra kerül a MAOE tagjai közül. Doktor úr, ugye ezt nem gondolja komolyan? Hatezer tagot számlálva ha egy számban átlagosan nyolc művész jelenhet meg, a hatezredik MAOE-tag hatvan év múlva kap majd lehetőséget a MAKtárban való bemutatkozásra. Én most 55 éves vagyok... Nos, doktor úr, a magam részéről nem kívánok szerepelni nagybecsű folyóiratában, helyet biztosítva ezzel a többi tagtársamnak.
Viszont szívesen olvastam volna arról, hogy hogyan és miképpen igyekszik megakadályozni, hogy a kuratórium tagjai számára az összességében ötvenmillió forintos végkielégítések kifizetésére ne kerüljön sor.
És szívesen olvastam volna arról is, hogy miért ülnek még ott a Báthory utcában, amikor már megalakult az új kuratórium.
Szikszai Károly
