Ködszurkálás

Széky János Ködös fenekek című írásában (ÉS, 2007/11.) éles hangú, helyenként bántó "kritikát" írt valamiről, amit nem ismer. Egy hír kapcsán támadja az MTI-t, miközben a hírügynökség eredeti anyagát nem olvasta. Valószínűleg azért nem, mert sem ő, sem az Élet és Irodalom nem előfizetője a nemzeti hírügynökségnek.

Olyan címet és olyan mondatokat idéz és bírál, amilyenek az MTI hírkiadásában nem szerepeltek. A cikkében közölt idézetekre támaszkodva - a mai kor technikájának hála - könnyen kideríthettük, hogy Széky az MTI tudósítása alapján egy vagy két internetes oldalon (index.hu, vg.hu) átszerkesztett beszámolót olvasott, és nem a hírügynökség jelentését. Egy hasonlattal élve, valami olyasmi történt, mintha a vendég a felszolgált romlott húsért nem a vendéglőst, hanem az állat tenyésztőjét tenné felelőssé.

A Széky által bírált címet nem az MTI adta, s a mi anyagunkban nem szerepel az az általa kipécézett mondat sem, hogy az amerikai külügyminisztérium "beszólt a Gönczöl-bizottságnak is". Ez utóbbi ürügyén a szerző hosszasan és kéjesen elemzi, hogyan lehetne tovább bulvárosítani a közszolgálati híradást. (Ötleteit már csak azért sem fogadhatjuk meg, mert nem felelnek meg a hírügynökségi nyelvezettel és stílussal szemben támasztott szigorú követelményeknek.)

Egyszer a precizitás hiányát veti a szemünkre, másszor viszont nem elégszik meg az "ismertetéssel", ellenkezőleg, éppen hogy értelmezést kér számon rajtunk, amikor azt kifogásolja, hogy az amerikai jelentésben állami (state-owned) médiumok kifejezést miért nem közmédiumoknak írtuk. További megjegyzéseire térve, a mi feldolgozásunkban világosan elkülönülnek és részletesen szerepelnek az amerikai jelentésnek a romákkal, illetve október 23-ával kapcsolatos megállapításai. Az anyagunk elején a kifogások felsorolása talán pongyolán, ám a részletes kifejtéskor pontosan fogalmaztunk: "A washingtoni jelentés szerint a szólás- és sajtószabadságot törvény biztosítja, és a magyar kormány általában tiszteletben tartja e jogok gyakorlását, ám állítólag befolyásolta az állami médiumok szerkesztéspolitikai és személyi döntéseit". Fordítási hibát gyanítva ebben a mondatban, cikkében Széky idézte az angol szöveget - "allegations of government interference in editorial and personnel decisions of state-owned media persisted" -, majd megadja saját változatát. Ez így szól: "továbbra is vannak olyan állítások, hogy a kormányzat beavatkozik az állami tulajdonú (sic!) médiumok szerkesztési és személyzeti ügyeibe". (Hogy melyik a nyelvileg és tartalmilag pontosabb, ítélje meg az olvasó nyelvtudása alapján. Az már csak apróság, hogy Széky János állításával szemben tudósításunkban nincs idézőjelben az állítólag.)

Egy hírügynökségnek az az elsődleges feladata, hogy minden tőle telhetőt megtéve tárgyilagosan, elfogulatlanul, hitelesen és gyorsan beszámoljon eseményekről, ismertessen jelentéseket, hozzon nyilvánosságra véleményeket. A tények megmagyarázása, összefüggésekbe helyezése a kommentátorok, elemzők dolga még akkor is, ha az MTI szintén közöl háttereket, összeállításokat és elemzéseket - a tudósításoktól szigorúan elkülönítve.

A Széky János cikkében előforduló tévedések és pontatlanságok fényében különösen sértők és méltatlanok - ám legfőképpen indokolatlanok - azok a gúnyos jelzők, amelyekkel a szerző az MTI munkatársait és szerkesztőit illette: a nevükben is visszautasítom azokat. Széky János az újságírás legelemibb szakmai-etikai szabályát sértette meg azzal, hogy nem győződött meg a tollhegyére tűzött MTI-tudósítás valódiságáról, mint ahogy jogosan elvárható lett volna az is, hogy az írás megjelentetése előtt megkeresi a másik felet.

Tájékozódnia illett volna. Lehet, hogy megpróbálta, de az általa keltett ködben eltévedt.

Rácz Péter
külpolitikai főszerkesztő
MTI

*

Nem volt szándékomban olyasmit is az MTI nyakába varrni, amit nem követett el, az élcelődésnek ezért a részéért bocsánatot kérek. (A fordításról hadd maradjon meg a véleményem.) Az vezetett félre, hogy az index.hu és a vg.hu szövege azonos, és mindkettő az MTI-t tünteti fel forrásként. A nemzetközi gyakorlat pedig az, hogy ha a szöveg elején vagy végén, szerzői pozícióban a hírügynökség neve szerepel, az annyit jelent, hogy a szöveget nem átfogalmazták és értelmezték, hanem változtatás nélkül átvették. Máskülönben azt sugallják, hogy a hírügynökség fogalmazott így. Sem ezt a szabályszegést nem feltételeztem a két hírportálról, sem azt, hogy az MTI mint forrás megjelölésével egyik a másikról egyszerűen lemásolja a rontott szöveget. Máskor gyanakvóbb leszek. Egyszersmind javaslom az MTI lelkiismeretes munkatársainak, hogy a fenti válaszhoz hasonló határozottsággal világosítsák fel az internetes média munkásait a szöveghez fűződő jog és a sajtóetika bizonyos alapkérdéseiről. Ha előbb tisztában vagyok a helyzettel, én tettem volna meg.

Üdvözlettel:

Széky János