Szakértésre alkalmatlan

Lázár György a hazai biotechnológiai ipar szereplőivel rendezett amerikai roadshow kapcsán az ÉS 2007. március 13-i számában igen erős kritikával illeti a magyar innovációs támogatáspolitikát, valamint a SOLVO Biotechnológiai Zrt.-t (Befektetésre alkalmatlan). A szerző magát San Franciscó-i illetőségű, negyedszázados szilícium-völgyi tapasztalattal rendelkező szakértőként jelöli, de igen meglepő, hogy a Lenin elvtárstól kölcsönzött "Mi a teendő?" kérdésre a szakértő milyen válaszokat ad.

Első leleplezése a következő: "Sok magyar cég és befektetőik offshore adóparadicsomokban vannak bejegyezve. Ez itt Szilícium-völgyben elképzelhetetlen lenne."

A cikkben "leleplezett" offshore, a Fast Ventures egy Hollandiában bejegyzett befektetési alap, amelynek tulajdonosai nyilvánosak - erre maga Lázár György is utal. Adózási okokból szokták ide bejegyezni a kockázatitőke-alapokat, természetesen az EU-jogszabályoknak megfelelően. Az USA-ban sem ismeretlen a legális adóoptimalizálás gyakorlata, csak ott Delaware államban szokás alapítani a cégeket; a New York-i tőzsdén jegyzett cégek több mint negyven százalékára igaz ez. Segítségképpen a Szilícium-völgy környékéről is említenénk néhány Lázár számára is bizonyára ismerősen csengő nevet, hiszen például a Google vagy a Yahoo is hasonlóan járt el.

Rögtön utána következik az újabb: "A Solvo az itt előadó legsikeresebb szegedi biotech cég (...) büszkén ismerteti, hogy kivásárolta offshore befektetőjét (Fast Ventures BV) egy "management buyout" keretében. (...) Negyedszázados szilícium-völgyi pályafutásom során ilyet még nem hallottam."

Ez valóban eléggé figyelemreméltó eredmény! Javasolnánk valamelyik internetes kereső kipróbálását. Percek alatt bárki találhat - csak Lázár György szűkebb környezetében, Kaliforniában is - több tucat hasonló tranzakciót (ún. leveraged buyout) találni.

Oknyomozó riporterként is megjelenik Lázár György: "Röpke internetes vizsgálódás kiderítette, hogy a Fast Ventures főnöke Várkonyi Attila, és egyik nagybefektetője Lepp Gyula. Talán ugyanaz a Lepp Gyula, akiről mostanság azt olvastam, hogy Kóka gazdasági miniszter sógora? (...) Hogy is van ez? A Solvo magáncég a gazdasági minisztériumtól állami pályázati pénzeket "nyert", amit állítólag "kényszerhelyzetben" a gazdasági miniszter sógora tulajdonában lévő cég tulajdonrészének kivásárlására fordít. Lehetséges lenne ez?"

Nem lehetséges. A Solvo-részvények kivásárlása a korábbi tulajdonosok és új befektetők pénzéből, valamint hiteléből valósult meg, erre állami forrást felhasználni természetesen nem lehet. A pályázati pénzeket (csakúgy, mint az USA-ban vagy az EU egyéb országaiban) kizárólag a kutatási tevékenységgel közvetlenül összefüggő költségekre lehet felhasználni (vegyszerek, műszerek stb.). Az elvégzett munkákról be kell számolni, majd ha azt elfogadják, és minden számlát rendben találnak, juthat pénzhez a pályázó. A SOLVO mellesleg a pályázatok többségét az előtt nyerte, hogy az NKTH a GKM felügyelete alá került volna.

Az emlegetett alapban egyébként a hírbe hozott Lepp Gyula - számtalan más magánszeméllyel együtt - elhanyagolható tulajdonnal bíró kisrészvényes, a többségi tulajdonos az osztrák tőzsdén jegyzett Creditanstalt pénzintézet. Az egész levezetés kb. annyira megalapozott, mintha azt állítaná Lázár, hogy Kóka miniszter azért emelte a gázárakat, mert az unokahúgának van három darab Mol-részvénye, és ebből meggazdagszik a család.

Lázár György innováció-finanszírozásban is otthon érzi magát: "A Magyar Gazdasági Minisztérium Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatala (az NKTH) milliárdos vissza nem térítendő pályázati pénzekkel (voltaképp ingyenpénzekkel) támogatja a kezdő cégeket. A pénzeket "innovációs adóval" szedik össze. Mindenütt a világon adókedvezménnyel támogatják az innovációt, Magyarország ebben is kivétel."

Hazánk természetesen nem kivétel és számtalan adókedvezménynyel támogatja az innovációt (többek között például a K+F-költségek többszörös leírhatóságával). Ezt nem kell feltétlenül tudnia Amerikából Lázár Györgynek, csak akkor miért nem olvas, mielőtt ír. Negyedszázad a Szilícium-völgyben azonban illett volna, hogy elegendő legyen arra, hogy szerzőnk tudomást szerezzen róla, hogy az USA (és az EU is) évi több tízmilliárd dollár értékű vissza nem térítendő támogatást nyújt kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégeknek. Jelentős különbség azonban, hogy míg az USA-ban és az EU-ban vannak cégek számára is hozzáférhető olyan pályázatok, amelyeket száz százalékban az állam finanszíroz, addig hazánkban a cégeknek komoly önrészt is fel kell mutatni minden alkalommal (a Solvo esetében ez összesen mintegy 740 millió forint).