Lámpaoltás idején, reggel

VISSZHANG - LI. évfolyam 4. szám, 2007. január 26.

Az MDF elnöke, Dávid Ibolya áll a tévériporterek előtt. Azt kérdik: van-e tudomása arról, hogy esetleg új párt formálódik a jobboldalon. Ám hogy el ne felejtsük, hol is vagyunk, egyikük rögtön eldönti az interjúalany viszonyát ehhez az új párthoz: "Ami egyébként önöknek nem lenne jó" - mondja. És láss csudát: a politikustól mérlegelő jellegű, tényleg normális választ kapunk: "Nem biztos." Ennek hatására mégsem zárjuk el a készüléket, hanem lelkünkben kis rőzsedalokkal optimistán tekintünk a képernyőre. Dávid Ibolya fellépése egyébként is ad okot a bizakodásra, hiszen társadalmi léptékben és politikai folyamatokban gondolkodik, ami ezért nem túl gyakori mostanában. S bár szerencsésebb lenne, ha nem az "osztály", hanem a korszerűbb "rétegek" kifejezést használná, amikor a "középosztály" megerősítésének igényéről beszél, azt azért mégiscsak illik méltányolni, hogy egy politikus koncepciót ígér magáról a társadalmi struktúráról, és eldöntötte, hogy történetesen az egyik lehetséges, majdani húzóerő támogatásával szeretné ezt a struktúrát átalakítani.
Tehát Dávid Ibolya nem szörnyülködik annak hallatán, hogy az egypártrendszer megbuktatása után akárhány évvel valaki, alkotmányos jogaival élve esetleg új pártot alakítana, sőt. "Valódi többpártrendszerre volna szükség, hiszen bebizonyosodott, hogy a kialakult kétpártrendszerben csak megcsontosodnak a politikai viszonyok, nincs átjárás, nincs párbeszéd. A valódi többpártrendszerben ezzel szemben többféle érdek integrálódik a parlamenti munkában. Én nem félnék attól, ha a jobboldalon lenne néhány pragmatikus jobboldali és egy értékelvű konzervatív párt." Aki valaha is elgondolkozott azon, hogy vajon mit jelent jobboldal, baloldal, konzervativizmus és liberalizmus, egyáltalán, s hogy mit jelentenek ezek a fogalmak konkrétan a mai Magyarországon, annak fejében azért egy ilyen mondatnál biztosan kigyulladna a lámpa. Engem például kifejezetten érdekelne, hogy mit jelent az MDF felől nézve ez a felosztás, hogy miért kerül (végre) a hangsúly a "jobboldali" helyett a "konzervatív"-ra, hogy milyen stratégiájuk van a kettő egyértelmű elválasztására. Dávid Ibolya rögtön ezután egy közkedvelt, sportból vett hasonlattal élt, amely szerint a jobboldal monopolizálása helyett inkább a több résztvevővel zajló, nemes verseny lenne a kívánatos, amelyben aztán "győzzön a jobbik". E kifejezésnél az egyik riporternek legyőzhetetlen röhöghetnékje támadt. Ezt pedig addig nem fogta vissza, amíg a riportalany meg nem állt a beszéddel, kérdőn.
- Jó kis elszólás volt! Ön nem gondolta végig, hogy mit mond most - "győzzön a jobbik", az is egy párt - s a riporter önfeledten merült bele a saját félhomályába. A beszélgetés végére teljes egészében a riportalany kezébe került az interjúnak a sorsa; sem annak további megformálásában, sem lezárásában újságírónak szerepe nem volt.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 25. szám, 2021. június 25.
LXV. évfolyam, 25. szám, 2021. június 25.
LXV. évfolyam, 19. szám, 2021. május 14.
Élet és Irodalom 2022