Déjà vu is meg nem is
VISSZHANG - L. évfolyam 47. szám, 2006. november 24.
Miközben tudósítást olvasok arról, hogy Schmidt Mária egy berlini konferencián a szovjet beavatkozást "ázsiai brutalitásnak" nevezte (Error háza, ÉS, 2006/46.), kerülgetni kezd a déjà vu, az a furcsa érzés, hogy ezt a jelzős szerkezetet én már ismerem valahonnan.
Aztán beugrik, hogy honnan. "A kultúrát és civilizációt gyökeréig kiirtani indult közép-ázsiai barbárság veszedelme hívja életre a magyar rohamzászlóaljak acélegységeit" - írta 1944. december 2-án, a nyilasok Összetartás című lapjában Csűrös Zoltán. "Kultúremberségünket védjük a zsidóságtól támogatott ázsiai barbarizmussal, a szovjetzsidó népbiztosok szennyáradatával szemben" - ezt meg (a változatosság kedvéért) Horvát Andor írta az Összetartás 1944. december 16-i számában. Mindkettőjük szóhasználata mögül fölsejlik a Führer kijelentése, mely szerint "a sztyeppék szennyes áradata ömlik Európa felé".
Vagyis: amit érzek, attól déjà vu, azaz hamis ráébredés, hogy Schmidt Mária brutalitásról beszélt, nem barbárságról. De a két szöveg hasonlóságára ráébredni talán mégsem déjà vu.
Nyerges András
Borók Gyula viszont nem rejtette véka alá, hogy az új törvény ebben a szektorban tömeges csődökhöz vezethet. Meglátása szerint veszélyesen közelít az ÁFÉSZ-ek alkonya.
