Kilépőlevél
VISSZHANG - L. évfolyam 44. szám, 2006. november 3.
Kalász Mártonnak, a Magyar Írószövetség elnökének.
Tisztelt Elnök Úr, Kedves Márton!
Sajnos, csak most olvastam el a Magyar Írószövetség választmányának nyilatkozatát, amelyet 2006. október 16-án adott ki "azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt." (Attól tartok, hogy ez a Nagy Imre-idézet az egyetlen közös momentum az ötven évvel ezelőtti és a mostani történésekben.)
Én a parlamenti demokrácia híve vagyok, ezért nem lehetek tovább olyan szövetség tagja, amelynek választmánya semmibe veszi a demokratikus szabályokat. Sajnálom, hogy ezt a levelet csak most írom meg, s nem korábban, például 2004. március 10-én. Akkor konfliktuskerülő természetemmel, régi barátaimhoz való ragaszkodásommal mentegettem magamat, az Írószövetség vezetőségét pedig azzal, hogy "csak" mulasztásos vétséget követ el, amikor nem határolódik el néhány tagtársunk nyilvános szereplésétől. Nem volt igazam.
Persze, ma is azt tartom, hogy magánemberként mindenki azt gondolhat és mondhat, amit akar, azzal csak magát minősíti, de egy szövetség vezetőinek a szövetkezés minden tagját képviselnie kell, s nyilatkozatuk - ha mégis rászánják magukat -, az egész tagság véleményét fejezze ki. Ez most, szerintem, nem így történt.
Ezért, harminckilenc éves tagságomat megszakítva, kilépek a Magyar Írószövetségből.
Budapest, 2006. október 26.
Üdvözlettel:
Sumonyi Zoltán
költő
A Magyar PEN Klub ügyvezető alelnöke
