Kedves Aradi Péter!

VISSZHANG - L. évfolyam 38. szám, 2006. szeptember 22.

Csalódást kell okoznom. Amikor a Budapesti Fesztiválzenekar közvetlen versenytársairól, így, többes számban írtam, akkor nem a Nemzeti Filharmonikusokra, hanem az amszterdami Concertgebow-ra, a Bécsi Filharmonikusokra, London, Chicago, Cleveland, Boston, New York, Berlin nagy szimfonikus zenekaraira, az Orchestre de Paris-ra utaltam (Tiszteljük a tényeket!, ÉS, 2006/37.). A világ vezető nagyzenekarainak arra a csoportjára, amelybe - igaz ugyan, hogy nem kiemelt nemzeti intézményként, hanem valóban magán-alapítványként működő - a BFZ hosszú évek óta tartozik.

Nem akarok számháborúzni. A Fesztiválzenekart, annak gazdálkodási korlátait, így a zenészek "közalkalmazotti" státusának megszüntetéséhez vezető állandó takarékossági kényszert - a BFZ egykori, egyetlen kommunikációs munkatársaként - magad is jól ismered. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy egy különösen aktív, nagy teljesítményű zenekar teljes, összes saját bevételét tartalmazó költségvetését összevetni egy másik zenekar egyik bevételi forrásával, az állami támogatással, és ebből az összehasonlításból vonni le bármiféle következtetést - talán nem segíti elő, amit joggal igényelsz, a tények tiszteletét.

Iványi György

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 2. szám, 2021. január 15.
LX. évfolyam, 26. szám, 2016. július 1.
LVIII. évfolyam, 38. szám, 2014. szeptember 19.
Élet és Irodalom 2024