Orosz műfordítókról és műfordításokról
VISSZHANG - L. évfolyam 30. szám, 2006. július 28.
Goretity József részletes recenzióban mutatja be Szemjon Frank és Pavel Florenszkij magyarul kiadott könyveit (Én és Mi, Arc és Arculat, ÉS, 2006/28.) Az első hasábban vázlatos áttekintést ad az orosz vallásbölcselet 1988-tól fordításokban is megindult magyarországi recepciójáról. "Patkós Éva sokat tett azért, hogy Lev Sesztov munkái (Dosztojevszkij és Nietzsche, Az alaptalan apoteózisa, Teremtés a semmiből) olvashatók legyenek magyarul" - írja. Patkós Éva valóban sokat tett Sesztovért - ám Az alaptalan apoteózisát nem ő, hanem Haffner Rita fordította (1997-ben adta ki a Jelenkor).
Épp az ÉS ugyane számában olvasható nekrológ egyik legjobb orosz műfordítónkról - egyebek közt a legjobb posztmodern orosz írók fordítójáról -, a nagyszerű Bratka Lászlóról. E koincidencia arra késztet, hogy felhívjam a figyelmet Haffner Rita egy másik, még kéziratban lévő, kész műfordítására: (a tavaly a literán épp Goretity által is az orosz posztmodern egyik forrásának nevezett) Szasa Szokolovnak az alapművére, a Bolondok iskolája című regényre. Igényes és jó szimatú kiadók helyében én mennél hamarabb megkeresném az Akadémiai Könyvtár munkatársnőjét, hogy kiadhassam magyarul is ezt a rendkívüli és nálunk is szenzációnak ígérkező regényt.
Tábor Ádám