-SÁG, -SÉG

A "liber" ("szabad") gyökerű szavak az egyik legmélyebb beágyazottságú szócsaládot adják az európai kultúrában. A római mitológiában Liber volt a szabadon burjánzó növények istene, női párja: Libera (ami egyébként Proserpina és Ariadné másik nevét is jelentette). Libertinusok voltak a felszabadított rabszolgák, liberek a középkori szabadok. "Libera me..." - a keresztény liturgikus szövegek egyik legismertebb fordulata ("szabadíts meg engem"). "Pro libertate" - a Rákóczi-szabadságharc jelmondata ("A szabadságért"), s a rézpénzek felirata. Libertás: a rézpénz neve a felirat alapján. Liberalizmus (szabadelvűség) - a magyar reformkornak is a legjelentősebb irányzata. Budapestet a II. világháború végén Liberátor ("Felszabadító") nevű Consolidated B-24-esek bombázták - és még folytathatnám, de mindezt csak azért soroltam el, hogy érzékeltessem: mennyi mindenre képes nem gondolni az ember, miközben esetleg éppen a szavak képezik munkája tárgyát. - Mi az, hogy libera? Mert liberóról már hallottam, de erről még nem - kérdezi a riporter az egyik rádiócsatornán, a balatoni vitorlásverseny egyik résztvevőjétől. (Hogy mit neveztek el Liberának, arról sajnos lemaradtam, gondolom, hajót.) - A Libera szabadságot jelent - halljuk a meglepő választ. Igazán nem történt tragédia, csupán egy "-ság"-gal több került az értelmezésbe, mint ahogyan az adekvát lenne: főnevesítettek egy melléknevet. Amit a riporter egy megértő "aha" válasszal jóvá is hagyott. "Szabad" vagy "szabadság" - eszerint édesmindegy. De azért izgulok, nehogy más szavakra is kiterjesszék a szófajváltásnak ezt a gyakorlatát. És attól kezdve abból, hogy "X. Y. hülye", egyenesen következzen az "Éljen a hülyeség" gondolata.

Lévai Júlia