A zsidóság kisebbség is

Döbbenettel olvastam Ungvári Tamás írását (A walesi bárdolatlanok, ÉS, 2006/25.). Nem a véleménye döbbentett meg, hanem az egész cikket átható személyeskedés, erre azonban mások már reagáltak, úgyhogy lépjünk rajta túl.

A 2001-es népszámláláson 12 871-en vallották magukat izraelita vallásúnak. Ez a szám akár még reális is lehet: a százezresre becsült és túlnyomórészt erősen szekularizált magyarországi zsidóság egynyolcada. Az viszont, hogy mindössze 701 ember vallotta magát "modern héber, zsidó" (sic!) nemzetiségűnek, aligha tükrözi a valós viszonyokat. (De ha tükrözné is, érthetetlen, hogy miért akarja Ungvári 701 polgártársunktól elvenni a szabad identitásválasztás alkotmányos jogát. A Múlt és Jövőben írja: "A magyar zsidóság egyetlen egyede sem nemzetiség.") A dolog ellentmondásos, mert aki izraelita vallású, az a halachá szerint automatikusan a zsidó nép tagja. Formállogikailag így kizárt, hogy Magyarországon 12 871 izraelita vallású ember legyen és 701 "modern héber, zsidó" nemzetiségű. (A XIX. századi magyar-zsidó társadalmi szerződés tehát, amely szerint a magyarországi zsidók mózeshitű magyarokká válnak, akik pusztán imádkozáskor zsidók, egyébként magyarok, teljességgel mózeshitellenes.) A népszámlálási kérdőív "Nemzetiség" fejezeténél megemlíttetik a magyar, továbbá a törvény által felsorolt tizenhárom (Ungvári tizenkettőt említ, rosszul) nemzetiség. Aki akar, beikszelhet a tizennégyből egyet. Aki a magyaron vagy a tizenhárom nemzetiségen kívül óhajt választani, be kell, hogy írja nemzetiségét. Ténykérdés, hogy a készen elénk tálalt lehetőségekből könnyebben választunk, mint azok közül, amelyeket az űrlapon nekünk kell beírnunk az "egyéb" rovatba, márpedig a népszámlálás ezt a helyzetet produkálta. Ha a zsidóság etnikai kisebbséggé válik, és nem beírni, hanem csak beikszelni kell, ha valaki annak vallja magát azok közül, akik öt éve gondolkodás nélkül bejelölték nemzetiségüknek a magyart, több ezren, esetleg több tízezren lesznek, akik zsidó nemzetiségűnek vallják magukat. Kovács András felmérésében a válaszolók 23 százaléka magát "Magyarországon élő zsidóként" határozta meg. Ez mintegy 23 ezer ember! A legutóbbi népszámláláskor 276-an írták be anyanyelvnek a "modern héber, zsidó"-t, míg az örményt 294-en jelölték be, holott utóbbit - lévén egy, a törvény által felsorolt nemzetiség anyanyelve - nem beírni, csak bejelölni kellett. Mennyivel van kevesebb jogunk a nemzetiségi státushoz, mint az örményeknek? Tizennyolc fővel?

Trianonnal létrejött a magyar nemzetállam. Ha feltételezzük, hogy az 1920-as népszámlálás szerinti 473 310 izraelita mind magyarnak vallotta magát, az összlakosság több mint 82 százaléka akkor is nem izraelita magyar volt, így a politikai vezetésnek a továbbiakban nem volt szüksége a zsidókra. A magyar-zsidó társadalmi szerződést azonban a zsidók még 1941-ben is nagyjából betartották: ekkor a trianoni határokon belüli izraelitáknak 2,4, a Jugoszlávia lerohanása utáni országénak is csak 19,2 százaléka volt zsidó nemzetiségű. Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár zsidói azonban hiába szórták a virágokat Horthy lovának lába elé, 1944-ben füst formájában távoztak az élők sorából a nagy lengyel égre.

Az asszimilációs szerződés tehát 1919-ben, de legkésőbb 1938-41-ben megbukott.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szerint "nemzeti és etnikai kisebbség [...] minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul." Tény, hogy e feltételeknek a zsidóság megfelel. Törvény adta jogunknál fogva válunk hát etnikai kisebbséggé. (A látszat ellenére van saját nyelv, kettő is. A héber egyfelől az imák, másfelől anyaországunk, Izrael nyelve. Arról pedig mi tehetünk a legkevésbé, hogy másik nyelvünk, a jiddis tudóit a magyar állam hatékony közreműködésével majdnem teljesen kiirtották. A túlélők érthető, ha haza után néztek. Nem másik haza, nem új haza, haza. Magyarország nem volt haza: a haza nem deportálja saját polgárait a biztos halálba.)

Abból, hogy etnikai kisebbséggé válni törvény adta jogunk, nem következik, hogy élnénk is e joggal. Azért élünk, mert nem szeretnénk, hogy pár évtized elteltével Magyarországon csak az izraelita vallás jelentse a zsidóságot. Ahogy honlapunkon, a zsidokisebbseg.com-on olvasható: "Még felnő egy-két nemzedék, és a zsidóság zöme teljesen asszimilálódik. [...] Ezt a folyamatot kívánjuk megállítani a zsidó nemzeti kisebbség bejegyeztetésével." Hangsúlyozottan nem vagyunk vallásellenesek, viszont a zsidóság nemcsak vallást, hanem annál jóval többet jelent: a kisebbségi törvényből is idézett nyelvet, kultúrát és összetartozás-tudatot. (A nemzetükre büszke írek akár Írországban, akár az Egyesült Királyságban, akár az Egyesült Államokban angolul beszélnek. Ettől még létezik ír nyelv. Szeretnénk, hogy a magyarországi zsidóságnak legalábbis jelenős kisebbsége, pár tízezer ember beszéljen héberül néhány évtized múlva.

Az etnikai kisebbséggé válás mellett szól, hogy a leendő Országos Zsidó Kisebbségi Önkormányzat potentátjai remélhetőleg felemelik szavukat azon gesztusokkal szemben, amelyeket a magyar állam Izrael ellenségeinek időnként tesz. Ilyen gesztus volt Szili Katalin házelnök damaszkuszi útja. Szíria támogatja az Izraelt megsemmisíteni kívánó Hezbollahot, az Iszlám Dzsihádot és a Hamaszt, s az arab terrorizmust anyagilag és verbálisan szintén támogató iráni teokrácia legfőbb szövetségese. Nemcsak a magyar politikusok, de a magyarországi zsidóság vezetői sem ítélték el a nyilvánosság előtt Szili szíriai látogatását. Az OZSKÖ megalakulásával aligha marad szó nélkül, ha Magyarország egyik felelős vezetője anyaországunk ellenségeihez utazik.

Senkire sem kényszerítjük rá akaratunkat: aki magát zsidó vallású magyarnak, a zsidó kultúrában felnőtt magyarnak vagy zsidó származású magyarnak határozza meg, tegye: alapvető emberi joga. Ugyanígy mi is elvárjuk, hogy zsidóságunkat a törvényeket betartva úgy élhessük meg, ahogy jólesik.

Szegő Péter

[Lapzártánkkal egy időben jelentették be, nem sikerült ezer érvényes aláírást összegyűjteniük azoknak a magánszemélyeknek, akik a zsidóságot nemzeti kisebbségként ismertetnék el a parlamenttel - a szerk.]