"56-os film"

E hozzászólás eredetileg Vágvölgyi B. András cikkéhez (56-os film - Oktatási napló, ÉS, 2005/51-52.) készült. A "sors" szeszélye folytán és Gervai András írása nyomán (Egy ügynök azonosítása, ÉS, 2006/4.) úgy alakult, hogy Szabó István és filmjei néhány hét leforgása alatt egészen új megvilágításba kerültek; ám az Apának, vagy a Szerelmesfilmnek így is dukál a dicséret. Vágvölgyinek pedig, aki, mint hírlik, éppen 56-os filmet forgat, a baráti fölvetés.

1) Makk és Jancsó filmjei, a Szerelem és a Szegénylegények valóban csodálatos alkotások. Ám mégis botorság volna, ha Vágvölgyire hallgatva éppen ezeket kanonizálnánk mint legfontosabb 56-os filmeket. Ugyanis nem 56-ról szólnak, bárki bármire "asszociál, aszszociált" is e filmeket nézve. Sem a Szerelem stáblistája (Darvas, Vásárhelyi: ötvenhatosok), sem a Szegénylegényeknek tulajdonított allegorikus jelentés alapján (eszerint a XIX. századi Habsburg "állami terror" valójában 56-ról szól) nem lehet "megérteni, megélni" a forradalmat. Holott Vágvölgyi ezt szeretné. Márpedig a múlt átélhetővé varázslásához a filmeknek a korabeli életvilágot, az októberi hétköznapokat (is) kell ábrázolniuk, másképpen nem megy.

2) Vágvölgyi az 1970-ben bemutatott Szerelemben szereplő összes ötvenhatost felsorolja, éppen csak Déry Tiborról nem szól. Déry saját novelláiból (Szerelem, Két asszony), Makk kérésére írta a filmforgatókönyvet. És bizony ő is 1960-ig ült a börtönben. A filmet inkább ez teszi "56-ossá", nem a szereplők személye: "Irodalmi és történelmi tény, hogy az író saját sorsa szolgált modellül a novellákhoz. Amikor 1957-ben, hatvankét évesen Déryt börtönbe zárták a forradalom alatti írásaiért, beszédeiért, édesanyja már nem remélhette, hogy fiát viszontlátja. Hallgatni kellett tehát arról, hogy fia börtönben van. Déry felesége úgy döntött, hogy az író nem börtönben, hanem fontos munka miatt Amerikában tartózkodik. Rendszeresen hamisították anyjához írt leveleit, melyekben nagy amerikai sikereiről számol be. [...]" (Bikácsy Gergely a www.filmtortenet.hu-n)

3) "A hetvenes éveket átugorjuk, másra se volt jó, nem született érdemleges, 56-tal bármilyen formában foglalkozó film" - írja Vágvölgyi. Nos, az 1970-es Szabó István-remeket, a Szerelmesfilmet lehetetlen átugrani, még akkor is, ha nem október 23-án kezdődik a film, és nem is november 4-én ér véget. A kenyérért sorban álló kisemberek nem ötvenhatos hősök, mint ahogyan a szerelmesek és szüleik sem azok; Szabó Tűzoltó utcájában hiába keressük Angyal Istvánt. Sőt! De ettől még lehet hiteles és valószerű az ábrázolás. A filmbéli Kata apja, aki nyilvánvalóan kommunista, a harcok kitörésekor pincébe vonul, és bizonyos, talán terhelő rekvizitumok - a Tanácsköztársaság idején készült fotók és sárguló papírlapok - megsemmisítésével van elfoglalva. A kopott pesti utcán kenyérért sorban álló egyszerű emberek motívumát - akiket valakik valahonnan egyszer csak elkezdenek lőni - személyes emlékek ihlethették, és a magyar történelmi film hagyománya: eszerint - történelmi korszakoktól, eseményektől függetlenül - a vétlen kisemberek a mindenkori hatalom játékszerei (a kenyér-motívum visszatér a Gárdos Péter rendezte Szamárköhögésben és Koltai Róbert Világszámában is).

4) Még egy visszatérő motívum. 1956 emlékezetének kitüntetett helye a ledöntött Sztálin-szobor. Mészáros Naplója, Kardos Sándor és Szabó Illés Telitalálat című filmje, de még a Csinibaba is foglakozik vele. Utóbbi kettő - rendszerváltás utáni felszabadultsággal - már humorosan-ironikusan.

5) Sokféle műfajt felsorol Vágvölgyi, amelyek szerinte alkalmasak volnának 56 hiteles megjelenítésére, még a "fantasy filmet" is. A dokumentumfilm, az interjú nem szerepel közöttük. Miért? Pedig volna mit felhasználni például az 1956-os Intézet Oral History Archívumából. (Vágvölgyi egyébként maga is készített interjút az OHA számára, méghozzá éppen olyan "témában", ami az említésre méltó játékfilmekből egyaránt kimaradt: egy munkástanács-vezetővel beszélgetett.) A jó dokumentumfilm/életútinterjú jobb, mint a játékfilmnek álcázott didaktikus hagiográfia vagy a történelmi képeskönyv. Ezt mutatja a Temetetlen halott, illetve a Napfény íze művészi kudarca, már ami a forradalom megjelenítését illeti. Pedig Szabó, de még inkább Mészáros e filmekben éppen arra törekedett, amit Vágvölgyi kér számon a magyar rendezőkön: "...jó volna a moziba járó korosztályoknak, tehát fiataloknak, akiknek 1989 is történelem, olyan filmeket mutatni, ami közel hozza, elérhetővé, megérthetővé és megélhetővé teszi a forradalmat". Demokrácia van, igen, de mégse (vagyis éppen ezért ne) buzdítsuk őket játékfilmnek álcázott krónikák, intelmek, országreklámok, ködös allegóriák, netán propagandafilmek készítésére.

6) Abban egyetértünk, hogy Szabó korai filmjei mellett (és el ne felejtsük: Kósa Tízezer napja mellett) valószínűleg a Szamárköhögés, a Szerencsés Dániel és az Eldorádó képsorai a leginkább alkalmasak 56 hiteles - valósághű és átélhető - megjelenítésére. A "fantasy film" talán kevésbé.

Erőss Gábor