A harmadik

VISSZHANG - L. évfolyam 16. szám, 2006. április 21.

"...hatósági kézre kerül három fiatalember. 1957 van, a hatóságiak fenyegetőznek és ígérgetnek. Vége a főiskolának, a filmrendezői reményeknek, ha makacskodnak. És nincs vége, ha vállalják, hogy segítenek. A hatóság kíméletlenül zsarol, de a fiataloknak akkor is jól kellett volna vizsgázniok (amire nem voltak felkészülve). És hiába múlt el ötven év azóta, rengeteg olyan vizsgával, amelyen pompásan szerepeltek, bélyeg került rájuk...". Ezek a mondatok Faragó Vilmos terjedelmes olvasói levelében olvashatók (Szót kér az aláíró, ÉS, 2006/15.), amelyben megvédi a három rosszul vizsgázott, s ezért szerinte igazságtalanul megbélyegzett fiatalembert, majd velük együtt, lendületből, az egész Kádár-rendszert, továbbá, ha jól értem, a római cézárokat, a török szultánt, a Habsburgokat, a KGB-t és a CIA-t. Hogy a közelmúltban leleplezett Szabó István, aki ma is büszke akkori tettére, és a beszervezését bűnbánóan megvalló Kézdi-Kovács Zsolt igényt tart-e erre a különös védelemre, nem tudom, majd eldöntik, ha akarják. Csak azt tudom, hogy éppen a megbélyegzés ellen ágáló Faragó az, aki harmadik társukat, Kardos Ferencet, az ugyancsak kitűnő filmrendezőt, minden alap nélkül megbélyegzi és besározza. Ugyanis semmi olyan adat, tény, közvetett vagy közvetlen bizonyíték nem került elő, amely arra utalna, hogy az 1957-ben Szabóékkal együtt lefogott Kardos is besúgó lett volna. Faragó logikája - ha már történelmi példáknál tartunk - Sztáliné-Rákosié: ha valaki épen kikerült az ellenség börtönéből, azt beszervezték.

Kardos Ferenc, a nagyszerű filmrendező és kedves, szeretetre méltó ember már nem él, hogy megvédhesse magát. Nem kelnek az ártatlanul megvádolt művész védelmére azok a jeles magyar értelmiségiek sem, akik februárban Szabó István mögé fölsorakoztak, s hallgatnak a kollégák, régi osztálytársak is.

Kardos Ferenc finom, szelíd humorral szemlélte a sors abszurditásait. Az égi vetítőben ülve most alighanem azzal ugratja Huszárikot, Gábor Pált, Fehér Györgyöt, hogy "Védjen meg titeket a Faragó Vilmos!" Ezen ők ott röhögnek egy jót - távolabbról Bódy figyel -; ám nekem itt lent valahogy nincs kedvem nevetni.

Báron György

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 20. szám, 2024. május 17.
LXVIII. évfolyam, 18. szám, 2024. május 3.
LXVIII. évfolyam, 16. szám, 2024. április 19.
Élet és Irodalom 2024