Miről és miért?
VISSZHANG - L. évfolyam 7. szám, 2006. február 17.
Wilpert Imre - ki tudja, miért, talán hogy elregélje hős történetét a korabeli belügygyel - hozzászól az ügynök-ügyhöz (Ki öli meg Szabó Istvánt?, ÉS, 2006/6.). Azt írja: "nem becsüljük meg eléggé értékeinket és alkotóinkat." Eddig én egy elégedett ember voltam, de felháborodott írása rádöbbentett, hogy csak áltattam magam. Kiszámolta, hogy az István, a király felvételei mai pénzen számolva százmillió forintba kerültek. Nem tudom, hogyan számolgat, de azt tudom, hogy három dalt hangszereltem az örökbecsű darabban, összesen háromezer forintért, a hangszeres közreműködésért ehhez képest egy vagyont, hatezer forintot kaptam. Ez már akkoriban sem volt egetverő összeg. Mondhatni, arcpirítóan kevés. Vajon hogy jött össze a "mai pénzen" százmillió?
"Én akkor a korabeli pop-sajtó - többnyire a KISZ KB lapjainál dolgozó, fizetésüket onnan felvevő fiatalemberek - szemében a hatalom képviselője, "lemezgyári főnök" voltam" - írja sértődötten, huszonöt évre visszamenőleg. Szeretném megnyugtatni Wilpert Imrét, hogy ezt a zenészek nagy része ugyanúgy gondolta, mint azok a "fiatalemberek". Én is. Pedig én sose voltam KISZ-tag. Egy napig sem. Viszont zenész voltam már akkor is. És én úgy vettem észre, hogy nemcsak az újságok, a lemezgyár se volt az a szabad és független vállalat.
"Kisszerű célokért elveszítjük morális tartásunkat, gátlástalanul gázolunk át embereken, sorsokon" - írja az ügynökök védelmében. Ez a mondat akkor lenne a helyén, ha a besúgottak védelmében írná. De miért írt egyáltalán és miről Wilpert Imre?
Dés László
