Kedves Szerkesztőség!
VISSZHANG - XLIX. évfolyam 45. szám, 2005. november 11.
Az ÉS 41. számának 13. oldalán megjelent egy cikkem arról, hogy az előzőkben ketten is alpári stílusú személyeskedésekre pazarolták az energiáikat egy olyan témában, amelyben éppenséggel lehetne miről érdemben vitatkozni. Keresztes X. Krisztiánt konkrétan azért bíráltam, amiért 1) szellemesnek vélt szójátékot gyártott Bőzsöny Ferenc rádióbemondó nevére, 2) a Magyar Rádió déli harangozási gyakorlatának kapcsán egyfolytában a bemondó személyének hiteltelenségéről beszélt, miközben egy szót sem ejtett magáról a déli harangozásról.
A félreértések elkerülése végett: természetesen tisztában vagyok azzal, hogy K. X. K. az általa felvetett témában arra fókuszál, amire akar, és ha én ezt kritizálom, akkor a hozzáállásom vitatható. Hozzáállásomnak tehát megtámadható lényege volt az, hogy a nemzeti érzés témájáról szólva meggyőzőbbnek tartanám a műfaj és a szöveg elemzését, mint a közvetítő hiteltelenségének hangsúlyozását. Ehhez képest az ÉS 44. számának 14. oldalán K. X. K. újabb hozzászólását olvashattam. Ebben a szerző a következőkkel reflektált - még egyszer mondom: magát a fókuszálást illetően vitatható - megjegyzéseimre: 1) Újabb, szellemesnek vélt szójátékot gyártott Bőzsöny Ferenc rádióbemondót illetően, 2) ha lehet, még kimerítőbben részletezte a bemondó személyének hiteltelenségét, majd megjegyezte, hogy az előzőekben egyébként ő egy szót sem ejtett a déli harangozásról magáról. (Mindemellett még magára vette az egyik, Bőzsönyt érintő mondatomat, és válaszolt is rá, de ezt hagyjuk.)
A problémám mármost a következő: életkorom előrehaladtával igyekszem minél nagyobb rendet tartani a dokumentálandó irataim között. Értelemszerűen ezeket a cikkeket is szeretném betenni egy könnyen beazonosítható dossziéba.
Megmondaná valaki, hogy mi a bánatos fityfenét írjak a tetejére?
Lévai Júlia