Fekete, fehér, igen, nem
VISSZHANG - XLIX. évfolyam 45. szám, 2005. november 11.
Az MSZP-SZDSZ-kormány törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé a köztársaság napjáról. Ehhez képest Pető Iván nem tud arról, hogy "az SZDSZ valaha is beszélt volna a köztársaság napjának szükségességéről" (Hat tétel a köztársaság napjáról, ÉS, 2005/44.). Nem is beszélt: cselekedett. A kormány SZDSZ-es miniszterei teljes konszenzussal támogatták a törvényjavaslatot.
Ezek után természetesnek tűnt, hogy Pető Iván maga is egyetért azzal a törvényjavaslattal, amelynek általános vitára bocsátását támogatja.
A parlamenti vitában azonban Pető váratlanul az SZDSZ miniszterei által is jegyzett törvényjavaslat ellen érvelt, ami óhatatlanul azt a látszatot keltette, hogy az SZDSZ meggondolta magát.
Most viszont Pető cáfolja, hogy az SZDSZ-nek megváltozott az álláspontja. Elhiszem neki. Ebből az következik, hogy az SZDSZ-nek a köztársaság napjáról eleve két álláspontja volt: az igen és a nem.
Vegyük komolyan?
Bozóki András
*
Ügyrendi észrevétel
Legyen: Bozóki azt hitte, hogy az SZDSZ támogatja javaslatát, kiderült, hogy tévedett, akár az SZDSZ hibája miatt is. (Mellesleg: már az eredeti cikkben [A Köztársaság napja?, ÉS, 2005/41.] érintettem: a javaslat, mint politikai természetű parlamenti előterjesztés, politikai egyeztetést igényelt volna, s ilyen nem volt, holott - az éppen a Bozóki által kifejtettek alapján is - nem kormánypárti, hanem összparlamenti támogatásra aspirálva lenne csak értelme elképzelésének. Az érdemi egyeztetést nem helyettesíti, hogy a kormányülésen, a néhány perc alatt, vita nélkül "továbbengedett" - mondjuk - 25 ügy egyikeként abszolválták a kormánybólintást.)
Most már azonban egy ideje ismeri a tartalmi kifogásokat, nem az ÉS-ből, hanem a parlamenti vitából, s nemcsak az SZDSZ-ét, hanem az ellenzékét is, még ha ezek némelyike egzotikusnak mondható is.
Így örömmel vettem volna, ha Bozóki András itt olvasható viszonválaszában az eljárási kérdés helyett az ügy tartalmi elemeiről alakul ki diskurzus. Nemcsak azért, mert megjegyzéseimmel érdemben sem most, sem korábbi válaszában (A köztársaság napjáról, komolyan, ÉS, 2005/43.) nem foglakozik, hanem azért is, mert így nem nyílt módja arra, hogy Peragovics Ferenc észrevételeire (A demokrácia ünneprendje, ÉS, 2005/44.) reagáljon, holott azok is megfontolásra érdemesek.
Pető Iván
(A szerkesztőség a továbbiakban főként a köztársaság napjának tartalmi kérdéseiről szándékozik cikket közölni.)
