Program és beruházás

György Péter gondolatmenete szerint (Miért nem Budapest, ÉS, 2005/38.) a belga, svéd, dán, finn, cseh stb. külügyminisztériumnak magyarázkodnia illett volna, miután a fővárossal indították az Európa Kulturális Fővárosa-akciót. Komikus.

Pályázatunkhoz zsinórmérték volt a magyar kiírás, de cikkíróként érvelhetek - Takáts Józseffel vitázva meg is tettem - az akció beruházási programmá egyszerűsítése ellen.

Takáts szerint az angolok is így csinálják. Lássuk tehát a brit kiírást:

"1) Hogyan értelmezi városuk a kultúrát?; 2) Mi benne az európai?; 3) Mik a témáik és céljaik?; 4) Milyen szervezeteket vonnak be?; 5) Hogyan érik el a helyiek, különösképpen a hagyományosan kimaradók bevonását?; 6) Hogyan fogják bevonni a külföldet, Európából és azon túlról?"

És így tovább. Az összesen 11 kérdésben szó esik az infrastruktúráról ("hogyan fogják ezt bevonni és fejleszteni a program érdekében?"), de távolról sem ez az uralkodó.

Ezzel szemben így tételezi a célt az e tekintetben egyedülálló magyar kiírás:

"A programsorozat célja, hogy a kulturális és kreatív szektor teljesítményeit katalizátorként használva hatékonyan alakítsa (...) egy-egy régió arculatát, foglalkoztatási szerkezetét. Az Európa Kulturális Fővárosa-cím elnyerésére kiírandó pályázat alapvető elvárása egy, a kulturális, közlekedési, turisztikai és informatikai alapú nagyberuházásokon keresztül megvalósuló infrastrukturális és városfejlesztési program kidolgozása..." stb.

Jómagam elsősorban valóban kulturális programsorozatban gondolkodom, amiben Budapest nyújthatja a legtöbbet, az ország egészére kisugárzóan. Ezt a hatást ne adjuk föl egy kisebb vonzású pólus fejlesztéséért. A többpólusú fejlődés legyen a célunk, ahogy Takáts is szorgalmazza. A programsorozat legyen Budapesté, a kulturális beruházások a vidéki központoké. Győr (Pécs, Eger stb.) az enyém is.

Inkei Péter