Miért nem Budapest

VISSZHANG - XLIX. évfolyam 38. szám, 2005. szeptember 23.

Ne kapja meg Budapest a címet, és - amint Inkei Péter írta volt - sarkantyúzza meg magát a város vezetése (Budapest a tiéd is, de tényleg, ÉS, 2005/37.). A város, amelyben élek, többféle oknál fogva sem lehet Európa Kulturális Fővárosa. Mindenekelőtt azért, mert a főváros jelölése a vidéki városokkal szemben önmagában véve is ízléstelen volt, mondhatnánk: több mint politikai hiba. Kulturálatlanság volt talán. Ugyanis a székesfőváros, illetve a vidéki városok helyzete összemérhetetlen: mindenekelőtt anyagilag. Ha Budapest vezetésének végre eszébe jutna, hogy ez a város a kultúra fővárosa is lehet, akkor épp elég pénz állhat a rendelkezésére arra, hogy tegyen is valamit. A Kulturális Főváros-cím elnyerésével járó összeg bármely vidéki város helyzetét radikálisan megváltoztathatja, Budapest gondjain nem segít, ugyanis a főváros túl nagy: öröme és bánata sem összemérhető ezzel a pályázattal. (Arról nem beszélve - nem mellékesen -, ahogy elnézem, a főváros pályázata... hát, hogy is mondjam, nem válik mindannyiunk dicsőségére, szellemi épülésére. Az Óbudán létrehozandó múzeumi központ szépen hangzó ötlet, amely mögött kevés múzeumismeret s több posztizé álom rejlik, arról nem beszélve, hogy a gyalogoshíd ötlete is a kellemes infantilizmust idézi, mintsem a város társadalmi realitásával való minimális szembenézést. Budapest pályázatát professzionálisan megírt, magabiztos és üres munkának látom. Akik ezt a pályázatot írták, azok számára Budapest továbbra is a belvárost jelenti, amint azt hangsúlyozzák is: Budapest látványa a tájban megkapó. Ez ugyan tény, de érvnek nem nevezhetnénk. Azt pedig, hogy a főváros választását a pályázat írói természetesnek tekintik, én arroganciának olvastam. Ez azért is fontos, mert a pályázat üressége és attitűdje megkönnyíti a zsűri elvszerű és korrekt döntését.)

Azért sem lehet Budapest a győztes, mert a kormány mást ígért. A miniszterelnök azt állította, hogy véget ér a vidékfejlesztésről való üres beszéd, s a tettek ideje jött el. Ha ezek után ezt a pályázatot is elviszi a főváros, akkor a szocialista kormányfő szavahihetőségén komoly csorba esik. Arról nem beszélve, hogy akármelyik vidéki város nyer, az bizonyos fokig enyhít a "határon kívüli magyarok" kulturális helyzetén, ugyanis az összes pályázó valamiként reflektál a határokra, illetve gondoskodni kíván azok virtualizálásáról. Budapest erre sem alkalmas: a főváros túl nagy azokhoz a finom, apró regionális kooperációkhoz, amelyekre bármely vidéki városunk alkalmas. Azaz: nem csupán a határon inneni vidéki Magyarországot sértené az Inkei Péter által sürgetett döntés, hanem azok lehetséges partnereit is. Márpedig ha az összes lehetséges határok átlépését, kooperációt ígérő vidéki pályázatok bármelyike nyer, azzal az egész régió nyer, s ha lehet ilyet mondani: az az átkozott nemzetpolitika, amiről mindenki beszél, és amit senki sem gyakorol.

Ne gondoljuk, hogy ez a dolog nem komoly. Attól tartok: még a választásoknál is többet jelent. A miniszterelnök azt mondta, a politika, a választások: nem élet-halál kérdései a demokraták számára. Ez így van. Nos, akkor hadd kövesse ki-ki az értelem, a jó ízlés és a közösségi érdek szavát. Valamely vidéki város polgárai kicsit kihúzhatják magukat, s ettől a látványtól talán a többieknek is jobb kedvük lehet pár percre.

Végezetül. Ha Budapest kapja meg ezt a címet, akkor lesz mit magyaráznia a Külügyminisztériumnak. Az a bizonyos Európa ugyanis még álmélkodni sem fog. Legfeljebb néhány ember megvonja a vállát, és felénk se néz többé.

György Péter

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 7. szám, 2020. február 14.
LXIV. évfolyam, 6. szám, 2020. február 7.
LXIV. évfolyam, 4. szám, 2020. január 24.
Élet és Irodalom 2020