Fejtő - már-már

(Személyes vallomás)

Esterházy abszolúte zseniális írása (Kis magzar pornográfia, ÉS, 2005/34.) fölfest valami rettenetesen komor dolgot, amit én, a magam békaperspektivikus látásával ekképp tudnék rögzíteni: a magyar szellemi élet szereplőinek helye, jövője és közszereplési esélye egyetlen viszonyítási ponthoz igazodik, melyet Orbán Viktornak neveznek. Múlt, jelen és jövő, jó és rossz ott válik el egymástól, hogy valaki szereti-e OV-t, vagy sem; egyetért-e vele (akármit mond is) vagy sem. Itten kezdődik a kollektív elmebaj. Ilyet Európa - szerénytelenség nélkül mondom - még nem látott. Európa olyat még nem látott, hogy egy több napi- és hetilapot, rádiót és televíziót, internetes hírportált mozgósítani képes gépezet gondolkodás - igen, gondolkodás! - nélkül ráuszuljon valakire, az illető történetét, helyét, gondolkodását, presztízsét stb. átfesse, jellemét lealázza, érdemeit kétségbe vonja - csak azért, mert vitatkozni merészelt egy politikai párt elnökével. Mondhatnám ugyan azt, hogy Fejtő Ferenc társaságában jó lenni, végtére is az ő szava kb. ezerszer annyit nyom az európai latban, mint Orbán Viktoré. De semmi jó érzés nincs bennem, tudniillik az ország egyik, felajzott, elbutított, sőt, megkockáztatom: ördögien elhülyített fele hovatovább megszokja, hogy mifelénk nem szabad mérlegelni, elemezni, szavak, gondolatok hátterét kutatni, politikai mondanivalókat szétboncolni stb., csupáncsak tapsolni szabad, mit szabad: kötelező a Vezérnek (akármit mond is), és zsigerien - engedtessék meg: genetikusan - gyűlölni mindazokat, akik analitikus vállalkozásokba kezdenek, s máglyára vetni minden szavukat, gondolatukat.

Lehet, hogy mások nem, de én: félek. Ha Magyarországon uralkodóvá lesz ez a szellemi morál, akkor végünk van. Ha fél Magyarországon, akkor is. Ebből olykor ízelítőt kapok. Köztereken inzultálnak. Értsd: nyilvánosan. Pontosan tudom, hogy akik ezt teszik, a bálványukért vélnek elégtételt venni. Ez az emberfajta - a Magyar Nemzettől, a Demokratától és a hozzájuk hasonlóktól nap mint nap, hétről hétre feltüzelve, átitatva és gondolkodásképtelenné téve - Orbán Viktor barátaira és ellenségeire osztja ezt az országot, s valami egészen apokaliptikus rémséget lát bele abba a képtelen jövőbe, ha "a Viktor" netán... netán nem tudna újra hatalomra kerülni. Bánya- és szőlőügyekkel nem foglalkozik; beléjük se olvas. "Ide" nem figyel, csak "oda". Ismerem az ilyen ügyek lelki lefolyását. Egy roppant magas állású szerb ember mondotta volt nekem a minap: ha a Milosevics-hívő azt hallja a tévében, hogy Srebrenica, máris kapcsol ki, vagy kapcsol tovább. Se képet, se hangot nem akar arról, amiben nem HISZ. Már-már.

Aczél Endre