Rádiós perekről

VISSZHANG - XLIX. évfolyam 31. szám, 2005. augusztus 5.

2005. június 5-én tizenegy óra tájban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság első fokon ítéletet hirdetett a Magyar Rádió egyik elbocsátott szerkesztőjének munkajogi perében. Az ítéletet, amelyet a peres felek írásos formában csak hetek múlva kaptak meg, a Magyar Rádió Krónikája részletesen ismertette, majd a híradásokban többször megismételte. A hallgató számára az eljárás szokatlannak tűnhet, azt gondolhatja, súlyos aránytévesztésről van szó, és nincs a világon még egy tévé, illetve rádió, amely vezető hírműsorában egy munkatársaival folytatott per elsőfokú ítéletét közölné.

(Mielőtt Kondor Katalin e kijelentésért pert, illetve újabb munkahelyi felelősségre vonási eljárást zúdítana a nyakamba, sietve kijelentem, a fentiekben leírt mondat [a hallgató esetleges benyomásairól] nem tényállítás, csupán vélekedés, feltevés, lehet, hogy van a világon még egy ilyen rádió, csak én vagyok tudatlan.)

Az viszont biztos, hogy az elsőfokú ítéletet a Krónika nem ismertette volna, ha az történetesen a Magyar Rádió számára kedvezőtlen. Ezt magától az elnök aszszonytól tudjuk. A FigyelőNeten (Pereskedő rádió, július 18.) megjelent rádióelnöki nyilatkozata felér egy ars poeticával. Így vall Kondor Katalin: "Ellenünk kevés pert adnak be, általában mi indítunk. Bizonyos lapok, mint az ÉS vagy a Népszava, rendszeresen keresik rajtunk a fogást. Ezért jogi irodánk megbízásából ügyvédek figyelik ezeket a lapokat, és ha le akarnak járatni, perlünk. (...) A perekről egyébként nem én döntök, hanem a jogászok. Ha egy pert elveszítünk, az pedig rendszerint azért van, mert a bíróság véleménynek veszi azokat a tényállításokat, amelyeket sérelmezünk." Az elnök asszony elmondta a FigyelőNet újságírójának, hogy a Magyar Rádió csak a győztes pereket tartja bemondásra érdemesnek. "A vesztes per ugyanis nálunk azt jelenti, a bíróság véleménynek értékelte az adott lapban már korábban leírtakat. Miért is kellene ezt elmondanunk?"

A FigyelőNet cikke idézi Németh Pétert, a Népszava főszerkesztőjét. A rádió legutóbb hét pontban kért helyreigazítást a Népszava egyik cikkének állításai miatt. A rádiós kereset hét pontjából a bíróság első fokon hat pontot elutasított. A Magyar Rádió fellebbez, a Népszava elfogadja az ítéletet. Hogy ki nyert, nehéz megmondani. A rádiós hírműsor szerkesztőjének csak nehezíti az életét, hogy a pereskedést nem gólra játsszák...

Vásárhelyi Mária ellen a rádió több ízben is adott be bírósági keresetet. Legutóbb a kifogásolt három pontból kettőben a bíróság elutasította a rádió keresetét, a harmadik pontban csak részben adott helyt annak az állításának, miszerint a rádió egyik munkatársának politikai okokból nem hosszabbították meg a szerződését. Az ítélet szerint a per minden költségét a rádiónak kell állnia. Ez a másnapi krónikaműsor szerint nem jelent mást, mint hogy Vásárhelyi jogerősen pert veszített a rádióval szemben. A Vásárhelyi állítólagos pervesztéséről szóló hír azóta is olvasható a Magyar Rádió honlapján. A Magyar Rádió kuratóriumi alelnöke, Agárdi Péter az emlékezetes, 2002. szeptemberi "harangszóügy" után indított helyreigazítási pert, és jóllehet a másodfokú ítélet a Magyar Nemzet mellett a Magyar Rádiót is helyreigazításra kötelezte, e kötelezettségének a közrádió azóta sem tett eleget.

Ahogy nem a rádióból ismerjük azt az ítéletet sem, amely a Kondor Katalin által Agárdi Péter, Ambrus György, Gellért Kis Gábor és Szente Péter rádiókurátorok ellen indított perben született. A kormánypárti kurátorok 2002 nyarán sajtótájékoztatón bírálták a Vasárnapi újságot, ezért az elnök asszony beperelte őket. A pert mindkét fokon elveszítette, ez azonban nem volt hír a rádióban.

Agárdi Péter 2004. január utolsó napjaiban különböző fórumokon bírálta a Tilos Rádió karácsonyi műsora nyomán kirobbantott és a Magyar Rádió által is gerjesztett kampányt. Erre válaszul a Hollós János rádióalelnök által vezetett Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége - az MTI útján is - nyilatkozatot adott ki, amelyben rasszizmussal, keresztényellenességgel, vallási alapú diszkriminációval vádolta meg a kuratórium akkori alelnökét, és felszólította az MSZP-t: ne jelölje őt a megújuló kuratórium elnökének.

Válaszul Agárdi nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés miatt büntetőjogi pert kezdeményezett ismeretlen tettes ellen. A tettes kilétére a bíróság által megindított nyomozás révén fény derült: Hollós János, a MEÚSZ elnöke volt az, az ő számítógépéről került az MTI-hez és a szervezet honlapjára az elnökség közleménye. A Budai Központi Kerületi Bíróság 2004. szeptember 9-i "békéltető" tárgyalásán Hollós János, ügyvédje határozott tanácsára, a bíróság és az MTI tudósítója előtt is bocsánatot kért Agárditól, és kijelentette: "dr. Agárdi Pétert nem tartom sem rasszistának, sem keresztényellenesnek". Agárdi erre elállt a per folytatásától. Az MTI erről szóló közleménye még aznap meg is jelent. Hollós János 2004. október 25-án a MEÚSZ honlapján olyan közleményt jelentetett meg, amely - eltérően az MTI közleményétől is - csak a bíróság formális eljárásjogi végzését közli arról, hogy a magánvádat visszavonta, de elhallgatja a lényeget, a bocsánatkérést. Ezáltal azt a látszatot keltette, mintha Agárdi egyoldalúan vonta volna vissza a feljelentést, vagyis megijedt volna a procedúra folytatásától.

Agárdi Péter 2002-ben, a Népszabadság véleményrovatában megjelent írása nyomán Kondor és Hollós János pert indított. Az ítéletet, amely Agárdit a kilenc "vádpontból" két mondat miatt marasztalta el, a rádió a bírósági döntés meghozatalát követő órában bemondta hírműsorában, és másnapig minden híradásában megismételte a hírt.

A pereskedés költségeit illetően Kondor Katalin múlt heti - az ÉS-nek megküldött - levelében azt írja, hogy azok korántsem olyan magasak, mint ahogy azt Vásárhelyi Mária cikke sugallja. Kérdés persze, hogy ebbe a nem túl magas öszszegbe beleszámít-e a rádió által a perek vitelével megbízott külsős jogászok honoráriuma? Kérdés, hogy bár a MR illetékmentes, valóban nem az adófizetők pénzét költi-e, állandó pereskedésével a rádió? Gyanítom, hogy igen. A FigyelőNetnek adott interjújában Kondor Katalin kijelenti, hogy ő bizony természetesnek tartja, hogy a rádió büdzséjéből védeti magát, hiszen azért támadják, mert ő a rádió elnöke. Vajon nem lenne éppen ez jó ok az önmérsékletre? Egyáltalán nem kellene-e a magyar közélet szereplőinek - köztük a Magyar Rádió vezetőinek - nagyobb önmérsékletet tanúsítaniuk a pereskedésben? Kinek jó, hogy szakmai, erkölcsi és politikai viták tisztességes megvívása helyett ki-ki a bírósághoz szaladgál, hogy az ott hozott ítéleteket lobogtatva bizonygassa kizárólagos igazságát? Ez persze nagyrészt intelligencia kérdése. De azért egyszer meg lehetne próbálni.

Cikkében Vásárhelyi Mária (A jereváni rádió Budapesten, ÉS, 2005/25.) arra tesz javaslatot, hogy a pereskedésre költött pénzt inkább az egyetemi oktatók bérére költsék. Ezzel a javaslattal nem tudok egyetérteni. Nézetem szerint - bármilyen szokatlanul hangzik is ez - ezt a pénzt akár rádióműsorok készítésére is lehetne költeni.

Sokan a rádió vezetőinek személyiségére vezetik vissza a tényekhez való szelektív hozzáállást, amelyre a fentiekben néhány példát hoztunk. Kondor Katalin nyilatkozatában ott a válasz: "A vesztes per ugyanis nálunk azt jelenti, a bíróság véleménynek értékelte az adott lapban már korábban leírtakat. Miért is kellene ezt elmondanunk?"

Ez így valóban pofonegyszerű. Egyszer talán arra is választ kapunk, hogy mi értelme volt ennek az egész, négy évig tartó, áldatlan pereskedésnek.

J. Győri László
szerkesztő, a Független Rádiós Szakszervezet elnöke

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 7. szám, 2021. február 19.
LXIV. évfolyam, 50. szám, 2020. december 11.
LXIV. évfolyam, 39. szám, 2020. szeptember 25.
Élet és Irodalom 2021