Az ámokfutás folytatódik...

Az Élet és Irodalom június 24-én megjelent számában viszonylag terjedelmesen beszámoltam arról a persorozatról, amelyet a Magyar Rádió és elnöke indított ellenem, az intézmény nevében és kontójára, a közszolgálati média működését és az elnök asszony tevékenységét bíráló írásaim miatt. A cikkben azt is megírtam, hogy számításaim szerint csak az ellenem folytatott pereskedés az adófizető állampolgároknak eddig minimum 3 millió forintjába került. És mivel a közintézmény vezetőinek a véleményszabadság ellen folytatott állhatatos küzdelmének nem én vagyok az egyetlen áldozata, arra is kitértem, hogy immár több tízmillió forintra rúghat az a kár, amelyet az intézmény vezetői az értelmetlen és a jogállamot lejárató pereskedéssel az intézménynek okoznak.
2005. június 29-én arról értesített a II-III. Kerületi Bíróság, hogy az elnök asszony újabb pert indított ellenem. A büntető-feljelentésre (!) az adott okot, hogy egy napilapban abbéli véleményemnek adtam hangot, hogy "a Kondor-féle vezetés elüldözte azokat a műsorkészítőket, akik a szakma legjobbjaiként a közszolgálatiság aranyszabályai szerint dolgoztak."
Ebben az esetben azonban, a probléma már nemcsak az, hogy a Magyar Rádió elnöke ahelyett, hogy az irányítása alatt álló intézmény törvényes és a közszolgálati normáknak megfelelő működésével bizonyítaná vezetői alkalmasságát, és ily módon óvná az intézmény maradék tekintélyét, bírósági eljárásokkal kívánja a működését kritizálókat megfélemlíteni. Nagyobb baj, hogy láthatólag neki magának sincs fogalma, hogy milyen ügyekben, hány pert indított az intézmény költségén, és ezek hogyan végződtek. A büntetőfeljelentésben kifogásolt kijelentés miatt ugyanis korábban már pert indított ellenem a Magyar Rádió, és azt a pert is annak rendje és módja szerint elveszítette. Az ítélet kimondta, hogy "a demokratikus jogállam közéleti intézményeinek szabad bírálata, működési tevékenységük kritikája (...) a társadalom tagjainak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme." A rádió elnöke azonban láthatóan nem ismeri ezeket az ítéleteket. Ezt bizonyítja az is, hogy ugyanebben a feljelentésben azt állítja, hogy "A Vasárnapi újsággal kapcsolatosan egyetlen jogerős elmarasztaló határozat sem született elnöki periódusom alatt, ennek ellenkezője valótlan állítás". Nos, nem tudom, hogy hányan nyertek jogerősen pert elnöki periódusa alatt a Vasárnapi újsággal szemben, de én bizonyosan! 2003. november 13-án a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletben mondta ki, hogy "a Vasárnapi újság c. műsor több adásban, sorozatosan megsértette jó hírnévhez fűződő személyiségi jogaimat azzal, hogy valótlanságokat állított" velem kapcsolatban.
Már korábbi írásomban is megpróbáltam a Magyar Rádió működését és gazdálkodását felügyelő testületek - igazán méltányosan javadalmazott - tagjainak figyelmét felhívni arra, hogy a pénzpocsékoló pereskedés miatt őket is felelősség terheli, ők azonban jól láthatóan nem vették magukra ezt. Így most ismét és nyomatékosan megkérném a testületek kormánypárti és ellenzéki tagjait, hogy tájékoztassák a közvéleményt arról, hogy mennyibe került nekünk, adófizetőknek ez az ostoba, idő- és pénzrabló pereskedés, és hogy mit tettek annak érdekében, hogy véget vessenek ennek az áldatlan és méltatlan gyakorlatnak.
Vásárhelyi Mária

*

A fenti cikk nyomdába adásával nagyjából egyidőben érkezett az alább olvasható szöveg. Kondor Katalin helyreigazítási kérelmét hangsúlyosan nem mint helyreigazítást tesszük közzé, hanem mint egy létező álláspontot. A rádió elnöke ezt a szöveget a lap ez évi 25. számában megjelent Vásárhelyi Mária A jereváni rádió Budapesten című írásával kapcsolatban fogalmazta meg. Emlékeztetőül: az írás azt tette szóvá, hogy egy négyéves pereskedést lezáró ítélet gyakorlatilag teljes egészében Vásárhelyi Máriának adott igazat, mindössze egy pontban igazat adva a Magyar Rádió elnökének. Ennek ellenére adta hírül a közszolgálati rádió Déli krónika című műsora, hogy "Jogerősen pert nyert a Magyar Rádió Vásárhelyi Mária ellen".
Ilyen előzmények után született meg Kondor Katalin alábbi szövege:

Ismét Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Lapja 2005. június 24-i számában (49. évf., 25.) személyemet és az általam vezetett Magyar Rádiót (MR) érintően több valótlan állítást tartalmazó cikket közölt, ismét Vásárhelyi Mária tollából, A jereváni rádió Budapesten címmel. Ez okból az alábbi helyreigazítás közzétételét igénylem 8 napon belül úgy a nyomtatott, ahogy az online kiadásban, ugyanazon a helyen és betűtípussal, kommentár nélkül, ellenkező esetben kénytelen vagyok peres eljárás útján helyreigazítást eszközölni lapjában, ismét.

H E L Y R E I G A Z Í T Á S.
Lapunk 2005. június 24-i száma Publicisztika rovatában, illetve online kiadása honlapcímén A jereváni rádió Budapesten című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy 1) A közszolgálati rádió a korabeli Miniszterelnöki Hivatal által biztosított hátszéllel lejárató kampányt indított volna Vásárhelyi Mária ellen, vagy ilyenben részt vett volna. 2) Nem nevezték meg a felelősöket és nem volt következménye (szankciója) a szerző cikkében emlegetett, a Vasárnapi újság c. műsor által - nem a jelenlegi, hanem a korábbi vezetés alatt - elkövetett jogsértéseknek és más jogsértéseknek a Magyar Rádióban. 3) A közrádió ekkorra már annyi pert indított a tevékenységét kritizálók ellen, hogy munkatársainak jószerivel naponta kellett a bíróságon megjelenniük, hogy tanúskodjanak. 4) Az ítélet szerint az eljárási illeték egészét a Magyar Rádiónak, illetve helyette a Magyar Államnak kellett megfizetnie. 5) Ebből kétmillió forintot közvetlenül a Rádiónak, a fennmaradó részt pedig a magyar államnak kellett viselnie. 6) Az összeg, amellyel így az intézmény vezetői így megrövidítették az adófizetőket, illetve közvetlenül az általuk vezetett intézményt, több tízmillió forintos nagyságrendre rúghat. 7) A Magyar Rádiónak törvénysértő a működése.
A valóság ezzel szemben az, hogy 1) A közszolgálati rádió sem hátszéllel, sem anélkül nem indított lejárató kampányt Vásárhelyi Mária ellen, és nem is vett részt ilyenben. 2) A Magyar Rádió 2001 nyarán hivatalba lépett új és jelenlegi vezetése az év augusztusában a szerző által említett, de más jogsértések miatt is eltávolította a Vasárnapi újság c. műsor akkori felelős szerkesztőjét posztjáról, amely egyik első intézkedése volt, s amely egy vizsgálat szankciójaként született döntés volt. 3) A közrádió soha nem indított annyi pert a tevékenységéről valótlanságot állítók ellen, hogy munkatársainak jószerivel naponta kellett volna tanúként a bíróságon megjelennie. 4) A Magyar Rádió illetékmentes, ami azt jelenti, hogy nem fizet illetéket a peres eljárásokban sem, és az állam sem fizet helyette illetéket, mert a mentesség nem átvállalást, hanem mentesítést jelent. 5) A Magyar Államnak nem kellett a fennmaradó részt viselnie, mert a Magyar Rádió illetékmentes (1. 4. pont). 6) A Magyar Rádió vezetői nem "rövidítették" meg sem az adófizetőket, sem az általuk vezetett intézményt semekkora összeggel, mindössze a betöltött státusukból következően az intézményt vagy személyüket érintő valótlan, vagy a valóságot hamis színben feltüntető állításokat tették per tárgyává, állampolgári jogukkal élve. Mivel e hamis vagy a valóságot hamis színben feltüntető állítások egyértelműen munkahelyi pozíciójukkal összefüggésben keletkeztek, a perköltséget a Magyar Rádió állta, azonban egyáltalán nem több tízmilliós nagyságrendű ez az összeg, hanem nagyságrendekkel kisebb. 7) Jelen vezetése alatt a Magyar Rádiónak nem törvénysértő a működése, hanem törvényes, minden szempontból.
Kondor Katalin
a Magyar Rádió elnöke