Nem tréfálok
VISSZHANG - XLVIII. évfolyam 45. szám, 2004. november 5.
"Tévékritikát írni annyit is jelent, mint lehetoséget nyerni arra, hogy az ember beleszólhasson a demokrácia mindennapi alakulásába." (György Péter: A tréfa, ÉS, 2004/43.) Vasárnap reggel György Péter felébred, hozzávetolegesen negyed kilenckor bekapcsolja a tévét, megtekinteni a reggel hatkor kezdodo Nap-kelte utolsó harmadának két beszélgetését, majd az ÉS-ben arról tájékoztatja a gyanútlan olvasót, hogy Lakat T. Károly Dobrev Klárával a vasárnapi ebédrol és a miniszterelnök nyakkendoirol, Horn Gyulával pedig Hiller István szemöldökráncolási képességérol beszélgetett. A Nap-kelte amúgy rendszerint a kellemes önfeledtség jegyében zajlik, és mindeközben sokat árt a magyar demokráciának.
Ha György Péter egy kicsivel korábban ébred, akkor talán észreveszi, hogy a Nap-kelte aznap sem negyed kilenckor kezdodött. A kritika tárgyául választott vasárnapi musor történetesen Zuschlag Jánossal indult, a vele készült húszperces interjúból például föltunoen hiányoztak a kellemes önfeledtség hangulatát árasztó, mindennel egyetérto riporteri kérdések. Késobb, de sajnálatos módon még negyed kilenc elott vendég volt - a György Péter kritikájában csak a szemöldökráncolás szintjén szóba kerülo - Hiller István is. Az MSZP akkor éppen egy napja megválasztott elnöke - édes istenem - kifejezetten szeret és tud kommunikálni televíziós kamerák elott, ez része az általa képviselt politikának. Az o esetében valóban nehéz lenne cáfolni, hogy már-már otthon érzi magát a Nap-kelte stúdiójában (és általában kamerák elott). Az ido talán majd eldönti, kibírja-e a magyar demokrácia különösebb romlás nélkül a médiában kello önbizalommal, határozottsággal és "ráadásul" szívesen megjeleno politikust.
De nézzük a negyed kilenc után történteket.
György Péter szerint Lakat T. Károly két említésre érdemes kérdést tett föl Dobrev Klárának: az egyikben a miniszterelnök nyakkendoirol, a másikban a vasárnapi ebédrol érdeklodött. Fölmerül bennem a gyanú, hogy György Péter esetleg csak fél kilenckor kapcsolódott be a beszélgetésbe, a nyakkendok száma ugyanis a beszélgetés utolsó perceiben került szóba. Ha az elejétol nézte volna, talán feltunik számára is, hogy egy kötetlen, közvetlen hangvételu, mindvégig élénken pergo, egy pillanatra sem leülo beszélgetést - nevezzük portréinterjúnak - láthattunk, amely, céljának és feladatának megfeleloen az interjúalany sokoldalú bemutatására törekedett. A György Péternél valamivel is figyelmesebb nézo képet kaphatott arról, hogyan gyakorolja egy mai magyar no (történetesen a miniszterelnök felesége) a mindennapi életben rá szabott szerepeit (feleség, anya, lány, unoka, egyetemi oktató és háziasszony). A nyakkendos kérdés történetesen e sok szerep egyikére, ez utóbbira vonatkozott. "Mit foz aznap délben?" - ilyen kérdés viszont nem volt a beszélgetésben. Az ebéd egyetlen összefüggésben került szóba - ekkor is Dobrev Klára említette, nem pedig Lakat T. Károly, ahogyan kritikusunk hallani vélte -, és a szövegkörnyezet pontosan ez volt: "igen, háziasszonynak tényleg nem vagyok túl jó, most is egyébként a Ferin van a sor, hogy a mai ebédet megfozze". Kérdés a vasárnapi ebéd tárgyában ezt megelozoen vagy ezt követoen - fájdalom - nem volt.
György Péter talán túlságosan is a szívén viselte a demokrácia mindennapi alakulását, így történhetett, hogy a Dobrev Klárával készült interjúban hallani vélte a kérdést: mit foznek ma ebédre a miniszterelnök portáján.
Bakos Anikó
