Tisztelt Szerkesztőség!
VISSZHANG - XLVIII. évfolyam 44. szám, 2004. október 29.
Szeretném megköszönni Vámos Miklósnak, hogy meleg hangú emlékezést írt Berkes Erzsébetről, aki két éve távozott közülünk, 62 éves korában. Én még a hajdani Magyar Nemzetből ismertem Erzsit, ahol több mint egy évtizeden át dolgozott. Hamarosan "rokonszenvi" kapcsolat alakult ki közöttünk, s amikor megjelent a Vándorének (Szépirodalmi, 1981), a Nyugaton élő magyar költő első hazai antológiája, Berkes hosszú kritikában méltatta azt a költészetet, amelynek megteremtésében nekem is jutott némi szerep. Később ő bábáskodott Nyugatról nézve (Szépirodalmi, 1990) c. tanulmánykötetem körül, még a könyv címét is részben neki köszönhetem. A rendszerváltás utáni Mozgó Világnak igazából csak az ő kedvéért adtam kéziratot. Erzsébetnek volt minőségérzéke és igen jó humora, két olyan tulajdonság, amivel Angliában is érvényesülhetett volna - kár, hogy eszébe sem jutott ez a karrierlehetőség.
Erzsinek egyetlen nagy tévedése volt: még jóval 1989 előtt egy írásában az "új márciusi ifjak" egyikének vélte Csurka Istvánt. Igaz, akkor még nem lehetett tudni, Csurka milyen ambíciókat táplál, s hogy bár kutyából nem lesz szalonna, még tehetséges drámaírókból is lehet kimustrált, ostobaságokat hajtogató agg politikus.
Gömöri György
(Cambridge)
