A Bácsfi-paradoxon

Vásárhelyi Mária szép írásában (Friderika fél, ÉS, 2004/42.) sorra veszi, majd cáfolja azokat az érveket, amelyeket a gyűlöletbeszéd (másképpen a náci beszéd) tiltása ellen szoktak felhozni. Egy érvet azonban nem említ és nem cáfol: azt, hogy a normák megerősödését sokszor éppen a normasértés provokálja ki. A médiában megjelenő normasértés e hasznos társadalmi funkcióját főként a morálispánik-elméletek és a médiabotrány-elméletek irodalma elemzi, de történeti gyökerei messzebb nyúlnak. John Stuart Mill írja A szabadságról című, közel másfél száz éve kiadott könyvecskéjében, hogy még a téveszmék nyilvánosságára is szükség van: "...ha korlátozzák egy vélemény kifejtését, abban az a különlegesen rossz, hogy az emberi nemet rabolják meg [...] Mert ha a vélemény helyes, megfosztják őket az alkalomtól, hogy igazságra váltsanak egy tévedést, ha pedig helytelen, nélkülözni kénytelenek egy majdnem ekkora nyereséget, hogy tudniillik élesebben és elevenebben észleljék az igazságot azáltal, hogy az megütközik egy tévedéssel [...], viták hiányában nemcsak a nézetek alapjai mennek feledésbe, hanem gyakran értelmük is elhomályosul".

A provokatív, felforgató, gyűlöletkeltő, meghökkentő szólás - vagy az olyan szimbolikus beszéd, mint a karlendítés - arra készteti az embereket, hogy újragondolják mindazt, ami a meggyőződésükké vált, dogmává kövesedett. A tiltás tehát nemcsak indokolatlan, de akár kontraproduktív is lehet: éppen attól a lehetőségtől foszthatja meg a társadalmat, hogy tisztázza a vitás kérdésekhez való viszonyát. Nevezhetjük ezt akár Bácsfi-paradoxonnak is: az önjelölt népvezér és nyolcvan nyilasának megjelenése nem a hungarista "eszmék" terjedéséhez vezetett, hanem - ellenkezőleg - tömeges tiltakozást váltott ki. Emberek ezrei írták alá a Népszava tiltakozó iratát, majd vonultak az utcára demonstrálni. Még a politikai pártok is szokatlan összhangban határolódtak el a szélsőséges véleményektől. Paradox módon tehát Bácsfi nagy szívességet tett a magyar társadalomnak azzal, hogy ostoba nézeteivel a nyilvánosság elé állt: ez kellett ahhoz, hogy a holokauszt kérdése a sajtó és a média egészében napirendre kerüljön, és ez provokálta ki az egykori és a potenciális népirtóktól való tömeges elhatárolódást.

Bajomi-Lázár Péter