Kedves Zoli!

Sokat töprengtem azon, amin Te. Nevezetesen: hogyan süllyedhet egy állam- vagy kormányfő oly mélyre, hogy újságírókat jutalmazzon; s hogyan egy újságíró, hogy a felkínált kitüntetést el is fogadja? (Kovács Zoltán: Hányom a borsot, ÉS, 2004/33. - a szerk). S tudod, mikor kezdtem el töprengeni? Nem tavaly, s nem is tavalyelőtt, hanem húsz éve. És nem idehaza, hanem Angliában. Akkor azt kérdeztem magamtól: hogyan süllyedhet II. Erzsébet olyan mélyre, hogy lovaggá üssön egy újságírót, s hogyan az újságíró, hogy onnantól lovagnak (Sirnek) neveztesse is magát, de legalábbis ne tiltakozzék miatta, ha annak nevezik.

Lovaggá ütötték például Robin Day-t, a BBC egyik legérdesebb riporterét, ki egy nevezetes napon addig nyaggatta avatatlan kérdéseivel a védelmi minisztert (1982), hogy az letépte zakója hajtókájáról a mikrofonját (mikroportját), s "Elegem volt ebből az interjúból!" kiáltással kirohant a stúdióból. Az incidens a falklandi háború idején, konzervatív kormányzás alatt történt. A minisztert Sir John Nottnak hívták. Nyaggatóját akkor még csak egyszerűen Robinnak. Robin lovaggá ütése évekkel később, ugyancsak konzervatív kormányzást alatt történt. Az egy ilyen ország. Az egy olyan ország, ahol nem csak Sir Robin lett lovag, hanem jó néhány másik kitűnő tévériporter is. David Frost például, ha ismerős a név. Szeretném, ha éles politikai látásod mezőjéből ezek az apróságok nem hullanának ki.

Szeretném, ha Magyarország egy olyan, normális ország lenne, ahol - és ezt őszinte meggyőződéssel mondom - az ÉS elsőoldalas publicisztikáinak szerzőit, mint a szakma kiválóságait, minden baj nélkül kitüntethetné az államfő (a kormányfő indítványára, az ellenzék vezérének indítványára). Kell ugyanis léteznie olyan fajta elismertségnek, amely nem politikai pártokhoz, hanem egy ország közvéleményének a nagyobb részéhez kötődik. S ilyenkor egy kormány, amely mégis csak a nép akaratából van ott, ahol, jól és tisztességesen cselekszik, ha ezt az elismertséget a maga eszközeivel honorálja. Baráti üdvözlettel:

Aczél Endre

*

Normális körülmények között - pl. normális közéletben -, ahol nem két tábor zsigeri gyűlölete szövi át az életet, akkor talán újságíró is kitüntethető. Bizonyára pontosabban kellett volna fogalmaznom. Abban, hogy ma, Magyarországon, egy ilyen kitüntetésnek még a legjobb szándékok mellett is negatív közéleti hatása lesz, alighanem egyetértünk. Sokkal több negatív hatást már nehezen képes ez a társadalom elviselni, pedig jól tudom, sok ilyennel kell szembenéznie a közeljövőben is. Meggyőződéssel mondom, hogy ha ma ebben az országban újságíró ilyen helyzetbe kerül, akkor jár el felelősséggel, ha a kitüntetést valamiképp elhárítja.

Ami az ÉS elsőoldalas publicistáival kapcsolatos megjegyzésedet illeti, az a rám vonatkozó harmadát illetően legalábbis, nyilvánvaló túlzás.

Kovács Zoltán