Meztelenül

Pontatlanságban és hanyagságban marasztaltam el a Noran Kiadó egyik kiadványát, mire egy pontatlan és hanyag szerkesztői levél válaszolt (Borgos Anna: Miért ne?, ÉS, 2004/29.). Cikkemben Kosztolányinéról sohasem állítottam, hogy "buta és tehetségtelen pletykavadász" volt, szövegemben ennek nyoma sincs. Azzal vitatkozik tehát a csillapíthatatlanul önérzetes szerkesztő, amit sohasem állítottam. Ez szemtelenség.

Bíráltam a szerkesztés színvonalát, mire azt kapom válaszul, hogy a szerkesztő neve nem derül ki egyértelműen a kötetből. Mit jelenthet ez a "nem egyértelműen"? Talán azt, hogy a szerkesztő nevét kifelejtették a könyvből. Miféle maszatolás ez a "nem egyértelműen"?

Ha nem volt elég világos, amit korábbi kritikámban írtam, íme, összefoglalóul: Kosztolányiné könyve kiadói blöff. Kéziratból helyreállított emlékiratnak álcázza magát egyfelől, s így értő filológiaként tetszeleg, másfelől népszerű pletykakönyv, ha eltekintünk a temérdek és pontatlan lábjegyzettől.

A szerkesztő elismer néhány filológiai pontatlanságot. Néhányat. Hadd ítélje meg a bíráló, hogy ezek a tévedések égbekiáltóak, vagy sem. De ha már kegyelmet kér a szerkesztő, mondjuk ki, hogy nem omlik össze tőlük a világ. A kiadvány nagyképűsége kiált az égre, a hanyagság a kisebb bűn, s én ezért bíráltam a könyvet.

A rend kedvéért, utolsó megjegyzésként a zavarba ejtően amatőr szerkesztői munkához, s annak védelméhez. Manyikának a művészneve volt Ilona, Kosztolányi Dezsőnek beceneve a Dide. A meztelen Karinthy a címlapon engem korántsem zavar annyira, mint a Noran szerkesztőjét az a kendőzetlen vélemény, hogy a kiadó gondozásában megjelent könyvet, függetlenül Kosztolányiné irodalmi helyéről és tehetségétől, gyarlón szerkesztették.

Ungvári Tamás