Mosolygós válasz a főtitkárnak

VISSZHANG - XLVIII. évfolyam 17. szám, 2004. április 23.

Olvasói levelében Győrffy Katalin (A képzésről, ÉS, 2004/14.), a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara főtitkára a Kísérleti üzem című írásom (2004/13.) három mondatához szólt hozzá. A cikk kifejtett részéhez nem fűzött véleményt, mert azt gondolja, hogy az élelmiszerekben megjelenő szermaradék a növényvédelem szakmai ügye, s nem a fogyasztókra, így újságolvasókra tartozik. Főtitkári álláspontját meghaladottnak gondolom.
A főtitkár asszony, mint egyik egyetemünk adjunktusa azt állítja, hogy az oktatásról hallomásra hagyatkozva mondtam véleményt. Szolgáljon tájékoztatására: főállású akadémiai kutatóként, az MTA doktoraként két egyetemen adok le ötjegyes tárgyat (az egyiken több mint húsz éve) és három doktori iskolának vagyok tagja. Munkám során két egyetemi tankönyv és két egyetemi jegyzet írásában vettem részt. Ebből hármat növényvédő szakmérnökök forgathatnak. Egy angol nyelvű négykötetes kézikönyvsorozatnak vagyok társzerkesztője. Ezt Angliában forgalmazzák, s aligha van egyetem a világon, ahol a PhD-képzés szintjén, adott témában ne válna szükségessé. 1993 óta vagyok címzetes egyetemi tanár, amit oktatásért kaptam. Az adjunktus asszony egyetemén a növényvédelmi doktori iskola egyik alapító tagja voltam. Tavaly, egy az általa felsorolt képzésben részt vevő PhD-hallgató vizsgáztatójának kértek fel. Mindez elkerülte - alaposságra intő - kritikusom figyelmét. Az alább következő viszont más kategória. Két évvel ezelőtt a Kertészeti Egyetem egyik tanszékének képviseletében, az ő és szinte valamennyi érintett növényvédelmi tanszékvezető jelenlétében, az FVM főosztályvezetőjének növényvédelmi oktatásügyben összehívott kerekasztal-megbeszélésen mondtam el a most leírtakkal azonos véleményem. Pontosan azt, hogy míg a növényvédő szakmérnökök mikrobiológiából, állattanból és botanikából kitűnő gyakorlati képesítést kapnak, addig a növényvédőszerekkel kapcsolatos ismereteik rendkívül csekélyek. Mondandómhoz kizárólag Eke István szólt hozzá, s azt állította, hogy az államvizsgákon szerzett tapasztalatai hasonlóak. A főtitkár hallgatott. Én - egyébként - cikkemben az e területi szakemberek környezetanalitikai és ökotoxikológiai ismereteinek hiányosságáról beszéltem. Az adjunktus asszony fordította ezt más tárgyaknak és vonatkoztatta saját egyetemük jelenlegi képzésére. Ekkor még nem is beszéltem a potenciális és realizált tudásszeletekről. Tovább dramatizálhatnám Győrffy Katalin hozzászólását, de helyette ajánlok valamit. Év végén a főtitkár asszony számára is elérhető lesz az a tankönyv, amelyet tudományosan minősített társszerzőkkel írtunk. Mezőgazdasági ökotoxikológia lesz a címe, s a l'Harmattan jelenteti meg. Ehhez persze oktatói kurzus is illene, hiszen e tárgynak jelenleg nincsenek kellő színvonalú oktatói agráregyetemeinken. Reményeimben most megjelent, ahogyan a főtitkár asszony, a világon - a címében - egyedülálló növényorvosképzés egyik mentoraként azonnali szervezésbe kezd, hogy az illő tartalommal is megteljen. Kalapom ekkor lengetném.

Darvas Béla

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 8. szám, 2024. február 23.
LXVIII. évfolyam, 5. szám, 2024. február 2.
Élet és Irodalom 2024