Válasz Vathy Zsuzsának

Örömteli, s bizonyos mértékig megindító, hogy Vathy Zsuzsa Magyar Hírlap-beli cikkemet használja ürügynek, miért is nem lépett ki az Írószövetség Választmányából (A népi irodalom halálára című dolgozatom hecchangvételű lett volna). Minden nagyrabecsülés mellett az ember ilyenkor mondja azt, hogy "ügyes". A Döbrentei-ügy január 11-e óta tart. Cikkem március 23-án jelent meg nevezett napilapban, Vathy Zsuzsa nyilatkozata az ÉS március 26-i számában, azaz, ismerve az ÉS lapzártáinak rendszerét, elolvasás után azonnal döntenie és nyilatkoznia kellett. Nincs azzal semmi baj, hogy Vathy Zsuzsa gyorsabb reagálású erő, mint az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának (USMC) helikopteres deszantkommandója a szunnita háromszögben; az akció gyorsasága szép, akárha villanásnyi körforma-vágás a szamurájkarddal - ám a "mögé tett" magyarázat biceg, mint az ismert elemista Móra Ferencnél. Cikkemben a "népi irodalom" társadalmi bázisának megszűntéről cikkeztem, ilyenformán nevezett irály létezésének okafogyottságáról. Ugyancsak ilyenformán az "urbánusság" is elveszítette létjogosultságát; valójában minden, ami releváns a magyar irodalomban, az bizonyos értelemben "urbánus", nyugatos, korszerű irodalom, legyen szó - önkényes példálózással - akár Krasznahorkai vigasztalan és infernális pusztájáról, s annak népéről, akár Oravecz falucskájáról. Utóbbiakból hiányzik ugyanis a délibáb. Vathy Zsuzsának kellett egy jó ok, hogy megsértődhessen, köszönöm neki, hogy az én szerény dolgozatomat választotta sértődése ürügyéül. Ettől a "népi irodalomhoz" nem támad több parasztság Magyarországon, társadalmi struktúrát, geopolitikai környezetet változtatni nem lehet, a "népi irodalomból" mára nem maradt más, mint a népiesch + az opportunizmus, de ezt is leírtam ott.

Amiért néhányan dicsértek, néhányan szidtak, leginkább azzal, hogy erről a témáról, ilyen csekély terjedelemben nem ildomos írni, utóbbit megfontolom, de nagyon kérem, ne vegye ezt fenyegetőzésnek senki!

Vágvölgyi B. András