A múltja tiszteletet érdemel, de...

VISSZHANG - XLVIII. évfolyam 8. szám, 2004. február 20.

Az ÉS 2004/6-os számában megbíráltam Gulyás János-Modor Ádám Szamizdatos évek című kétrészes dokumentumfilmjét, és helytelennek, tévesnek minősítettem az abban szereplő Orosz István néhány állítását. Orosz szerint viszont hazudtam, tudatosan rágalmaztam őt, acsarkodtam ellene, és bírósággal fenyegetett (Makacs dolgok, ÉS, 2004/7.). A filmben mimózalelkűnek mutatkozó esszéista otrombasága, modortalansága talán másokat is meglepett. Paranoiával azonban nem a bírósághoz, hanem egy jó pszichiáterhez kellene fordulnia.

Nézzük, hogyan rágalmaztam, mit hazudtam:

1. "Orosz Istvánnak akkor [az illegális Beszélő korában] eszébe sem jutott, hogy ideológiai kifogásokkal hozakodjon elő. Annak sincs nyoma, hogy a lap irányvonalával egyre kevésbé értett volna egyet."

Orosz ezzel szemben az 1982-es opusára hivatkozik, amelyben - exkluzivitásuk miatt - már akkor is bírálta a "Beszélősöket". Lássuk, mit nyilatkozik a filmben: "Azt szerettem volna, hogy ha egy olyan lapnak lehetek Magyarországon az alapító nyomdásza, amelyik a polgári demokrácia értékei alapján áll.

A Beszélő csak részben állt a polgári demokrácia értékei alapján, másrészt, ennél jóval nagyobb részt valójában reformszocialista értékeket képviselt." Így hangzanak Orosz ideológiai kifogásai. Az 1982-es cikkben azonban szó sincs sem polgári demokráciáról, sem a Beszélő állítólagos reformszocialista nézeteiről. Taktikai kérdésekről van szó. Orosz itt azt írja, hogy a lap nem a "dolgozó néphez", hanem a "reformer" értelmiséghez beszél, amiből szerinte az következik, hogy a hatalomnak kíván tanácsokat adni. Minderre a lap egy későbbi számában Kis János válaszolt. Azt a számot is Orosz nyomtatta. Úgy látszik, akkor még nem tartotta olyan mélynek az ellentéteket, hogy elálljon a Beszélő nyomtatásától. Még 1988-ban is cikket írt a Beszélőbe. Mindez azt igazolja, hogy a filmben Orosz nem 1982-es véleményét ismerteti, hanem utólagos nézeteit vetíti vissza.

2. "Helytelenül tudta azt is, hogy Haraszti maoista volt, és hogy benne volt a Poór-féle csoportban."

Orosz a válaszában tagadja, hogy ilyet mondott volna. Valójában pedig mind a ketten tévedtünk, mert a film I. részében Harasztit valóban a Poór-csoport tagjaként említette, de nem maoistaként (mint előtte Horváth József tábornok), hanem trockistaként. (Ám érdekes lenne tudni, hogy az örökpolgár Orosz milyen különbséget tesz a maoizmus és a trockizmus között, és milyen alapon tekinti rágalomnak ezt a tévedést.)

3. "Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy Oroszt nem hívták meg a lap megalakításának 20. évfordulóján tartott ünnepségre."

Itt Orosz kissé csúsztatott: én nem azt írtam, hogy megkapta a meghívót. A szerkesztőség komoly energiákat mozgósított, hogy elérje, Kozák Gyula pedig a váci címére írt. Azt talán mégsem lehet a szervezők szemére vetni, hogy Londonban nem találták meg. Állításával ellentétben a mostani szamizdat-kiállításra is meghívták; Rajk Juditék a lakására küldtek értesítőt.

4. "Dokumentumok bizonyítják: Orosz abban is tévedett, hogy a szervek nem tudtak a dunabogdányi nyomdáról."

Orosz ezt tartja a legsúlyosabb rágalomnak. A film szellemének megfelelően a lebukást ő is morális vétségnek tarja. Ám nincs tökéletes konspiráció, és tökéletes nyomozás sincs. Előfordul, hogy a hatóság olyan nyomot talál, amely elvezethetné a nyomdához, de nem ismeri fel. Két 1982-es és egy 1984-es bemutatott dokumentum (ez utóbbit Orosz a múlt héten közzétette) bizonyítja, hogy a szervek arról már 1982-ben is adatokkal rendelkeztek, hogy Orosz ellenzéki összejöveteleket tartott a dunabogdányi lakásán, és ezeken röpcédulákról, írógépről beszéltek. Elismerem, hogy a röpcédulákról, írógépről szerzett információ nem azonos a nyomdáról szerzett információval. Megfogalmazásom pontatlan volt. De én arra hívtam föl a figyelmet, hogy - állításával ellentétben - Orosz is elkövetett konspirációs hibát. Ez csak akkor sértő, ha a konspirációs hiba erkölcsi vétség. Én ezt tagadom. Orosz István múltja, illegális tevékenysége mindenképpen tiszteletet érdemel.

Otrombasága pedig igazán haveri gesztus volt ahhoz képest, hogy megnézette velem ismét ezt a három és fél órás bűnrossz filmet, amelynek igen jelentős részében ő is dicstelen szerepet játszott.

Eörsi László

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 43. szám, 2023. október 27.
LXVII. évfolyam, 42. szám, 2023. október 20.
LXVII. évfolyam, 24. szám, 2023. június 16.
Élet és Irodalom 2024