Az Iskolakép védelmében

Ha itt semminek nincsenek következményei, akkor a semminek is lehetnek következményei.

Kijelentem, hogy az Iskolakép készülő számának nem a pedagógusok lejáratása a célja, amint erre engedett következtetni a Magyar Hírlap egyik vezető címe nemrég (okt. 14.), amit ügyes trükkel megerősített a tv2 a Tényekben, a Duna TV a Kalendáriumban. Minisztériumi elhatárolódás, parlamenti ellenzéki interpelláció is volt ez ügyben, szakszervezeti dörgedelem, szülői szervezeti elítélés is megfogalmazódott.

Épp ellenkezők a szándékaink.

A felhívás, ami az ÉS hasábjain jelent meg (Felhívás, 2003/35.), a tanárság becsületének helyreállítását célozza. Egy olyan lap révén, mely eddigi négy számában a tanárokat és a diákokat szólaltatta meg, közvetlenül, a teljes őszinteség, nyíltság igényével. Ezúttal egy szülői számot tervezett, hogy abban a harmadik fél is elmondhassa a maga sérelmeit. Szokatlan eljárás, hogy tanárként szülői panaszokat gyűjtünk, de ki törődjön a szülők csalódásával, iskolai megpróbáltatásaival, ha nem maga az iskola. A partnerség megteremtéséhez beszélni kell a bajokról. Azoknak, akiket a baj ért.

Közállapotainkat nem jellemzi az önkritikai attitűd. Tudván ezt, a várható félreértést egy kesernyés tréfával próbáltam elütni a felhívásban: "Célunk a tanárok lejáratása (ahogy ezt a portás néni mondaná)..." (Így kezdődik a 12. mondat.) Mely egyúttal azt az icipici vagányságot is tartalmazta, hogy merünk így fogalmazni, mert magunkról beszélünk. Mert nem akarhatjuk, nem vállalhatjuk többé a lapítást, az elhallgatást, a letorkolást, az üvöltözést, a feljelentgetést. Semmiféle lejáratást és önlejáratást nem akarunk többé. Nyílt viszonyt szeretnénk. Félreértések és félelmek nélküli viszonyt. Mely talán az iskola iránt elfogult portás néninek kicsit furcsa lesz. Hiszen ha magunk hívjuk össze a dühös szülőket, mi lesz szegény iskolából? De hát szegény iskolából így lehet valami, sehogy máshogy.

Azonban keveseket érdekelt a teljes félmondat. Nem is beszélve az egész felhívásról. (A Klubrádió volt a vigasztaló kivétel.) Hiszen a mondat felének a felével valami perverziót lehetett tálalni a közvéleménynek, fáradság nélkül, hogy lám, a szégyentelenség nem ismer határokat. (Akciós Szent György-társasjáték.)

A hivatal reflexből reagált. A látszat az úr, a valóság csak cifra szolga. A szervezetek meg szervezetileg viselkedtek.

(Természetesen az ítélkezők egyike sem kérdezett meg, mielőtt állást foglalt volna, és azóta sem, hogy tényleg olyan hülye volnék-e, hogy nyilvánosan készülök a szakmám, életem elleni merényletre. Néha felrémlik, talán azért, mert tudták, hogy nem bolondultam meg, de nem akarták hallani.)

Ráadásul tanári tiltakozásokról beszéltek, holott a felhívás megjelenését követő másfél hónapban - míg Joób Sándor leleménye nyomán meg nem kérdezték, feneketlen empátiával, azaz cinizmussal, hogy egyet tetszik-e érteni azzal, hogy lejárassák önöket - egyetlen tiltakozás, félreértés sem esett.

Az anyag közben összegyűlt, ha nem is túl könnyen. Sok szülőnek van ma félnivalója. (Amit a tanárok félelme súlyosbít.) Az Iskolakép nem dönt meg trónokat. Párbajhősnek sem készül. De arról szól, amiről szólnia kell, hogy ezeket a félelmeket megpróbálja oldani. (Sírva, nevetve.) Mielőtt végképp ránk rozsdásodnak.

Takács Géza