Camus, Sartre és 1956
VISSZHANG - XLVII. évfolyam 35. szám, 2003. augusztus 29.
Pályi András néhány hete szembeállította Camus és Sartre magatartását az 1956-os magyar forradalom kapcsán - Camus javára. (A garázsmester titkos hagyatéka, ÉS, 2003/32.) A Párizsban élő Wald Pál értékes és informatív cikkben ismerteti Sartre folyóiratának a forradalom leverését elítélő tanulmányát (Vitatható állítások, ÉS, 2003/34.) Wald Pál cikkéből az derül(ne) ki, Pályi Andrásnak nincs igaza, hiszen nem csak Camus, de Sartre szintén elítélte, megbélyegezte a forradalom szovjet eltiprását.
Fellapozom a legilletékesebb tanú, Simone de Beauvoir emlékezéseit (A körülmények hatalma, Magvető, 1966, 316. lap, Szöllősy Klára fordítása): "Sztálin fantomja című cikkében Sartre kifejtette álláspontját. Erről az elvi alapról bírálta a Szovjetunió magatartását szövetségeseivel szemben, és beavatkozását e kis államok ügyeibe. Mindazonáltal újra hangsúlyozta ragaszkodását a szocializmushoz, úgy, amint ez a szovjet államban megtestesül, vezetőinek hibája ellenére. Budapest súlyos csapást mért meggyőződéseire, de végül is, ez alkalommal csak próbára tette a magatartást, amelyre végképp elszánta magát: a Szovjetuniót választja, de csak magára számít, amikor fenntartja önálló felfogását."
(Az idézetbeli kurziválást én választottam, a vita résztvevőinek és az olvasók okulásául.)
Bikácsy Gergely
