Humánus tömeggyilkosok

VISSZHANG - XLVII. évfolyam 31. szám, 2003. augusztus 1.

A neves német történész indulatos írásában (Állásfoglalás az Élet és Irodalom című hetilap fejtegetéseihez, ÉS, 2003/30.) a vele vitázni merészelőket gondolkodásra képtelennek, "szándékosan tudatlannak" vagy csak szimpla (párt)agitátornak nevezi. Súlyos vádak egy tekintélyes, idős (1923-ban született) német professzor részéről. Nolte szellemesnek szánt paradoxona szerint az a mód, ahogy a nácik a zsidókat a gázkamrákban kivégezték, nagyon is humánus, gyors, hatékony volt, éppen ezért volt embertelen, sőt "emberellenesebb". Nolte jól ismeri a nácizmus és az európai fasizmusok történetét. Ezért fel kell tételeznem, hogy szándékosan hallgatja el mindazokat a tényeket, amelyek állítását egyértelműen cáfolják. Először is nem igaz az, hogy a nácik a zsidókat kártevő emberek egy csoportjának tekintették volna. A nácik a szlávokat például a germánoknál/árjáknál alacsonyabbrendű embereknek (untermenschen) tekintették, sorsuk a náci Lebensraumban a szolgaság, rabszolgaság, a kulturális genocídium lett volna. A zsidókat nem tekintették embereknek, őket megsemmisítendő, elpusztítandó kártevőknek, ellen-embereknek (gegenmenschen) tartották. A nácik vezetői, a holokauszthoz vezető döntéshozatali mechanizmus parancsnokai, Hitler, Himmler, Heydrich és nem utolsósorban maga Eichmann is meggyőződéses, fanatikus, vad antiszemita volt. Gyűlölet vezette minden lépésüket, egyáltalán nem bánták, hogy a zsidók szenvednek akkor, amikor jogfosztó törvényekkel, rendeletekkel kirekesztik őket a társadalomból. Nolte is jól tudja, hogy az állampolgári jogoktól, az állástól, az ingó és ingatlan vagyontól vagy éppen a nyugdíjtól való megfosztás micsoda megpróbáltatásokat jelentett a zsidóknak, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy ők maguk vagy legalább két nagyszülőjük zsidó vallású volt. 1938 tavaszán Goebbels, amikor értesült arról, hogy az Anschluss után az immáron a nácik uralma alá került osztrák zsidók közül sokan az utcai megaláztatások, inzultusok elől a halálba menekültek, elégedetten jegyezte föl naplójába: az országos öngyilkossági arányszám nem változott, csak eddig németek lettek öngyilkosok, most pedig a zsidók.

Nolte is jól tudja, hogy a holokauszt idején meghalt/meggyilkolt zsidóknak csak mintegy ötven százalékát ölték meg gázkamrákban. Ezek a gázkamrák (pontosabb lenne gáztermeket mondani), például a treblinkai haláltáborban, ahol közel nyolcszázezer zsidót öltek meg 1942-1943 folyamán, még csak nem is hasonlítottak az Amerikai Egyesült Államokban a halálraítéltek kivégzésére épített, hermetikusan zárt szobákra. A nácik hosszasan keresték a zsidók tömeges kiirtásának leghatékonyabb, "leghumánusabb" módját. Eleinte a keleti fronton a tömeggyilkos Einsatzgruppék még ruhástul lőtték a nőket, öregeket, gyerekeket a hevenyészve megásott gödrökbe. Ha valakit megfelelő kaliberű pisztoly vagy puskagolyóval közelről tarkón lőnek, akkor azonnal, másodperceken belül meghal. Miért nem azt írta Nolte, hogy a zsidók leghumánusabb meggyilkolási módja az agyonlövés volt?

A nácik próbálkoztak a gázteherautókkal is. A tömeggyilkosok a teherautók kipufogógázát vezették a többé-kevésbé szigetelt utastérbe. Ha a sofőrök túl gyorsan haladtak, ha túl sok gázt adtak, akkor a raktérbe zárt zsidók kevesebb ideig sikoltoztak, őrjöngtek, viszont megfulladtak, a záróizmok elengedtek, kirakodásnál többet kellett bajlódni a teherautók tisztításával. Ha mértékletesen, óvatosan (humánusan) nyomták a gázpedált, az utasok lassan elaludtak, majd szépen, nyugodtan (humánusan), tisztán meghaltak. Többet szenvedtek azok a tíz- és százezrek, akik a gettókban vagy náci kényszermunkatáborokban haltak éhen, pusztultak el a túl sok munka, a túl kevés élelem, a fertőző betegségek vagy az őrök, a kápók kegyetlenkedései következtében.

De meg is kellett érkezni a haláltáborokba. A deportáló hatóságok a hat lóra, negyven emberre méretezett marhavagonokba sok országban nyolcvan, száz, százhúsz embert préseltek, legfeljebb aki nem bírta, az útközben meghalt (humánusan). 1944. május 24-én az Új Nemzedék című napilap hírül adta, hogy a szombathelyi vasútállomáson egy vonatszerelvény hosszasabban tartózkodott, ez alatt három zsidó nő halt meg: egy 104 éves végelgyengülésben, egy 102 éves tüdőgyulladásban és egy 90 éves szívgyengeségben.

Nolte is jól tudja, csak elhallgatja, hogy a gázteherautókat és a gázkamrákat nemcsak azért találták ki a nácik, hogy a zsidókat minél gyorsabban, minél nagyobb tömegben (humánusan) öljék meg. A nácik másik fő célja az volt, hogy a tömeggyilkosokat megkíméljék. Von dem Bach-Zelewski SS-tábornok (egyébként ő maga is idegösszeroppanást kapott) Himmlernek őszintén megmondta: "Nézzen csak a kivégzőosztagok embereinek a szemébe, majd meglátja, mennyire kikészültek mind. Ezeknek az embereknek az idegei tönkrementek, egész életükre. Mi itt [ti. a keleti fronton, a zsidók tömeges gyilkolásával - K. L.] neurotikusokat vagy vadállatokat nevelünk." Nolte is jól tudja, hogy éppen a gázkamrák közvetlen közelében már milyen kevés náci "dolgozott". SS-orvosok végezték az auschwitzi rámpán a szelektálást, SS-ek szórták be a gázkamrákba a Ciklon-B port, de már a hullák eltávolítását a gázkamrákból, a gázkamrák tisztára mosását, az aranyfogak kitördelését a hullák fogsorából, a holttestek elégetését a krematóriumokban és/vagy a hatalmas gödrökben már a zsidó Sonderkommandók tagjai végezték.

Nolte másik állítása szerint csak szándékosan tudatlanok vagy (párt)agitátorok vitathatják, hogy a burzsoázia üldözése Szovjet-Oroszországban éppen olyan kegyetlen, kemény volt, mint a zsidók üldözése a náci Németországban. Nolte szaktörténészhez kevéssé illő módon két dolgot úgy hasonlít össze, hogy éppen a köztük létező alapvető különbséget hallgatja el. A bolsevikok célja nem minden egyes burzsoá fizikai megsemmisítése volt, hanem meg akarták törni a burzsoázia gazdasági hatalmát. Ezt a célt lehet, sőt véleményem szerint kell is bűnösnek, embertelennek, értelmetlennek találni. Ezreket és tízezreket öltek meg 1918-1921-ben a polgárháború idején a bolsevikok pusztán azért, mert a megsemmisítendő volt uralkodó osztályhoz tartoztak. De nem ölték meg az aggok házában a vak polgárokat, nem deportálták az árvaházakból a burzsoá csecsemőket. Ha egy polgár "önként" lemondott vagyonáról, csatlakozott vállalata államosítóihoz, jó esetben maradhatott ott igazgatóként, mérnökként vagy beosztott hivatalnokként. Az átnevelő-tábor tipikusan szovjet-szocialista találmány. Ha már nemcsak engedelmeskedik az "átnevelt", hanem már szereti is vezérét, tanítja Orwell is, akkor szabadon engedték. A zsidók számára a szó szoros értelmében halálos ellenségeikkel való kollaborálásra csak ideig-óráig volt mód. Zsidó nem lehetett az SS tagja, de még a náci pártba sem vettek föl nem árjákat. A kulákcsemete, ha elárulta gabonarejtegető szüleit, nemzeti hős lehetett. A zsidókat nem akarták átnevelni, a zsidókat mind egy szálig meg akarták ölni.

Nolte hajdanán, 1986-ban fogalmazta meg, eredetileg kérdések formájában, azt a tézisét, amelyet most az ÉS olvasóival is megoszt. Szerinte ugyanis az oroszországi polgárság megsemmisítése nélkül nem történt volna meg a zsidók megsemmisítése a Harmadik Birodalomban. Nolte eredetileg azt kérdezte-állította, hogy: 1) a Gulag megelőzte Auschwitzot; 2) az oroszországi burzsoázia osztályharcos alapú kiirtása logikai és ténybeli előzménye volt a zsidók rasszista kiirtásának.

Mint arra már korabeli bírálói is rámutattak, Nolte monokauzális magyarázata Hitlerből és követőiből pusztán a (judeo)bolsevistáktól "jogosan" rettegő nácikat farag. Nem a nácik rettegtek a bolsevikoktól, hanem Nolte félt túlságosan saját radikalizálódó balos diákjaitól, és ezt az aggodalmát vetítette ki Hitlerre és a nácikra. A nácizmus és a különféle fasiszta mozgalmak, ellentétben Nolte állításával, nem pusztán anti-(judeo)bolsevista mozgalmak voltak. A nácik (is) vad, szélsőséges nacionalisták, antiliberálisok, antidemokraták, rasszisták és nem utolsósorban antiszemiták voltak. Hitler természetesen jól tudta, mit művelnek a bolsevikok. De sokszor kéjelegve idézte például az örmények 1915-ös lemészárlásának történetét is. Ki törődik ma már az örményekkel - tette föl a kérdést -, a törökök, gyilkosaik biztosan nem. Göring, Kaltenbrunner, ezt bizonyára Nolte is nagyon jól tudja, pontosan ismerték az 1899-1902-es angol-búr háború történetét is. Először búrpárti angol képviselők nevezték koncentrációs táboroknak azokat a lágereket, ahová a búr partizánok családtagjait, rokonait, olykor egész falvak lakóit zárták az angolok. Több tízezer búr aszszony, gyerek és öregember pusztult el ezekben a koncentrációs táborokban. Ezek az angol lágerek is a Gulag és Auschwitz előzményei voltak.

Nolte jól ismeri Charles Maurras francia fasiszta teoretikus munkásságát. Maurras is kedvelte az első pillantásra meghökkentő, provokatív paradoxonokat. "Katolikus vagyok, de ateista" - mondta egyszer Maurras. Nolte nem "szimpla gazember", mint Koltai Tamás mondja (A Shylock-jelenség, ÉS, júl. 25.). Nolte következetes antikommunista és demokrata, aki mindenfajta diktatúrát, legyen az náci, fasiszta vagy bolsevik, egyaránt bírál, megvet, elítél. De mivel már évtizedek óta következetesen elutasítja a történeti-szociológiai elemzést, szellemtörténeti-fenomenológiai módszere olykor zsákutcába viszi. Más kérdés, hogy egyes megállapításait a mai szélsőjobboldaliak örömmel idézgetik. Ha a Gulag, a bolsevikok tehetnek a holokausztról, ha Hitler jogosan félt a zsidóktól, és csak "önvédelemből" gyilkolta őket halomra, akkor a németek történelmi felelőssége is kisebb, vagy szinte nem is létezik.

Szellemesnek látszik a "minél kegyetlenebb, annál emberibb, minél humánusabb, annál emberellenesebb" formula, vagy az, hogy a bolsevikok tehetnek a holokausztról, csak az a baj velük, hogy történeti-szociológiai szempontból nem igazak.

Karsai László

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 43. szám, 2023. október 27.
LXVII. évfolyam, 19. szám, 2023. május 12.
LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
Élet és Irodalom 2024