Egy fontos mondathoz

Nagyon régóta várom ezt a mondatot. Eörsi István írta le (Furcsa pár, ÉS, júl. 11.): "Csakhogy, hölgyem, uram, ma senki sem küldhető gázkamrába, mert nincs gázkamra." A megszólított hölgy Schmidt Mária, az úr pedig Gerő András, akik együtt írtak fölháborodott levelet (Tisztelt Szerkesztőség!, ÉS, júl. 4.), nácinak mondva azt, aki a gázkamra kipróbálását javasolja ma valakiknek, s náciszimpatizánsnak bélyegezve azt a lapot, mely ennek a "javaslatnak" helyt ad. Számomra is teljesen nyilvánvaló, hogy Schmidt és Gerő félreérették a glossza keserű iróniáját, ebben a kérdésben tehát Eörsivel értek egyet szinte mindenben.

Azért csak szinte, mert szerintem fölösleges egy "közös tévedéshez" "összeesküvés-elméletet" is gyártani: hogy azért háborodtak föl egyszerre, mert mindkettőnek kurzusfüggő tudományos intézete van, jóban kell lenniük, hogy "a mindenkori vesztes számíthasson nyerő helyzetben lévő kollégája segítségére". Miért nem elég maga a baj, a félresikerült közös levél, miért kell találgatni, hogy vajon miféle jellemtelenség, számítás van mögötte?

Eörsi István miután lebizniszértelmiségizi a kitűnő történészt, Gerő Andrást és levélpartnerét, maga is hozzáteszi: ha esetleg "viszolyogtató szövetségük más okokkal magyarázható", mondják el ők. Az erkölcsi megsemmisítés megtörtént, mossa ki magát, aki tudja.

Végül meg kell magyaráznom, miért várom régóta az elején idézett mondatot: mert én is azt gondolom: nincs gázkamra, tehát komolyan, racionálisan senki sem küldhető oda. "Csak ironikusan", keserűen, dühből, balhéból, káromkodásból, vagy csak úgy. Eörsi azonban hozzáteszi: "Ha a Fradi-közönség Auschwitzba induló vonatokat helyez kilátásba, ez fenyegetés, náci szívek mélyéről felszakadó óhaj." Tehát ami a túlélő szájából ironikus, hisz irreális, az összevissza kiabáló drukkerek szájából fenyegetés pedig ugyanolyan irrealitás.

Eörsi azt mondja, hogy biztosak lehetünk benne, a Túlélő "nem óhajt gázkamrákat létesíteni". Hiszek neki. Szerintem a Fradi-közönség sem.

Higgyen nekem.

Szále László