Határon túliak

Könyvhét közeledtével talán nem fölösleges felhívni rá a figyelmet, hogy a budapesti Vörösmarty tér nem a helyszínek egyikét, hanem a könyvhét szimbolikus terét jelenti. Az a könyvkiadó, amelyik nincs jelen a Vörösmarty téren, nincs jelen a könyvhét keretei között sem. [Előzmények az ÉS-ben: május 9.; 16. - a szerk.]

Akkor is így van ez, ha kiadványai rajta vannak a listán, és ha sikeresen szerepel a többi helyszínen. Az az olvasó, aki a Vörösmarty térre megy könyvheti könyveket nézni, az innét kívül rekedő kiadókkal nem találkozik.

Sajnálom, hogy ilyen lapos közhelyeket kell mondanom, de úgy látszik, bizonyos alapvető dolgokat időnként le kell szögezni a nyilvánosság előtt. Például azt, hogy egy könyvkiadó azért könyvkiadó, mert könyveket ad ki, nem pedig azért, mert tagja a könyvkiadók egyesületének. Továbbá, hogy a könyv nem azonos azokkal a könyveknek látszó tárgyakkal, amelyek forgalmazói az egyszerűség kedvéért szintén könyvkiadóknak nevezik magukat. Végül, hogy a könyvhétnek az irodalomról kellene szólnia: könyvről, szerzőről, kiadóról, nem pedig arról, hogy ki van az egyesületen kívül és belül.

Hogy konkrét legyek: nehéz volna vitatni, hogy az Atlantisz, a Kijárat, az Új Mandátum és más egyesületen kívüli kiadók könyveket adnak ki. Sajnálnám, ha idén nem lehetnének ott a Vörösmarty téren; rossz előjelet látnék abban, ha így lenne. Olyan folyamat indulna meg, amely veszélyezteti a könyvhét lényegét. Tegyenek ez ellen, akik tehetnek. Még nem késő. Végszükség esetére azt javaslom, hogy az említett műhelyek számítsanak határon túli magyar kiadóknak, és élvezzék a határon túliaknak járó összes kedvezményt. Hiszen ha kitessékelnék őket a Vörösmarty térről, az tényleg túlmenne minden határon.

Márton László
regényíró, műfordító