Az MKKE és a fair play
VISSZHANG - XLVII. évfolyam 19. szám, 2003. május 9.Az ÉS múlt heti számában tiltakozás jelent meg amiatt, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése az Atlantisz Kiadót több érdemes kiadóval együtt kizárta a 2003. évi könyvhét Vörösmarty téri rendezvényéről. A tiltakozást számos kiváló kollegám mellett magam is aláírtam. Tettem ezt néhány Dantéról, Kantról, Hegelről szóló szerény munka szerzőjeként. Bizonyára e klasszikusokra is vonatkozik az a hajánál fogva előráncigált érv, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése csak e diszkriminatív intézkedéssel tudja a káros politikai akcióknak elejét venni.
Most még egyszer szólnom kell. Erre Zentai Péter László igazgató bürokratikus válaszlevele késztet. A bikfanyelvű levél csak olyan egyesülés nevében íródhatott, melynek nincs semmi köze könyvhöz, kultúrához, olvasókhoz.
Tiltakozásomat olvasóként ismétlem meg. Sok-sok éve jövedelmem 20-30 százalékát költöm könyvekre. Képzelheti, igazgató úr, hogy még szerény jövedelem mellett is mekkora könyvtárat lehet így létrehozni. Szerényen fogalmazva néhány ezernél többre rúg könyveim száma, melyek jelentős részét a dolog természeténél fogva magyar kiadók publikálták. Az idén fog először előfordulni, hogy az ünnepi könyvhéten nem veszek könyvet, sőt a Vörösmarty térnek a tájékára sem megyek.
Mondhatná igazgató úr, hogy ez magánügy, s egy olvasó távol maradása a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének meg se kottyan. Bizonyára így van. De azért van még egy kérdés. A könyvkiadói tevékenység a versenyszférába tartozik. Mit szólna egy civilizált ország gazdasági versenyhivatala a fair play szabályait ily súlyosan sértő intézkedéshez?
Kelemen János
filozófus
