Tisztelt Szerkesztőség!
VISSZHANG - XLVII. évfolyam 18. szám, 2003. május 2.
Az Élet és Irodalom április 18-i számában Tischler János ír a fehéroroszországi Katyñ mellett és más helyeken az NKVD által 1940-ben elkövetett tömegmészárlásról, amelynek tizennégyezer (illetve, ha a börtönben kivégzetteket is hozzátesszük, több mint huszonegyezer) lengyel katonatiszt esett áldozatául. Ennek az újabb kori történelemben példátlan eseménynek nyilvánvalóan a lengyel intelligencia gyors likvidálása volt a célja, amit az akkori szovjet vezetők a hitleri Németországgal szövetségben és teljes egyetértésben hajtottak végre.
Nem árt emlékezni arra, hogy Katyñról Nyugaton élő magyarok már jóval korábban beszéltek, s egyértelműen a szovjetek bűnének tartották a kivégzéseket. Hadd említsem itt saját írásomat a párizsi Irodalmi Újság 1965. május 15-i számában, ahol Hochhuth ürügyén írtam erről, illetve Vas Róbert tragikus körülmények között, fiatalon meghalt, londoni magyar filmrendező (úgy emlékszem, 1975-ben készített) dokumentumfilmjét, amit annak idején a BBC sugárzott. A rendkívül tehetséges és becsületes Vasról szó van Czigány Lóránt újonnan kiadott, Vakrepülés című könyvében is - nem lenne rossz gondolat, ha Katyñról készített kitűnő dokumentumfilmjét, amelynek még valószínűleg léteznek kópiái, végre a Magyar Televízió is bemutatná.
Gömöri György
Cambridge, Anglia
