Casus belli

Néhány gondolat Eörsi István írásához (Amerika és a világrend, ÉS, márc. 7.).
1. A kétpólusú világot valóban a saját kis házi diktátorok gyűjteménye jellemezte, hiszen elég volt nekik a másik pólus ellenségének mutatkozniuk. Így támogathatta az USA még bin Ladent is Afganisztánban.
Ennek a világnak a végével a demokrácia - saját rossz lelkiismeretével is számolva - talán meggondolhatja az emberiség elleni bűnöket elkövető diktátorok elleni fellépést. Szaddám eltávolítása nekik is figyelmeztetés lenne.
Eörsi szerint Koszovóban a megkezdett népirtás adta a jogot a fellépéshez. Meg kell várnunk népirtások megkezdését? Megjegyzem, Szaddám saját állampolgáraival szemben már megkezdte. (Lásd a kurdisztáni vegyi támadást.)
2. "Szaddámnak nincs ereje a világbékét fenyegetni." 2001. szeptember 11-e óta tudjuk, hogy a súlyos terrortámadásokhoz nem kellenek katonai szupertechnikák. Pár lépfenés levéllel - némi postabélyeg árán - több embert lehet elpusztítani, mint a Scudokkal. Még az se kell, hogy Szaddám maga adja a leveleket postára, elég a hatóanyagot a terroristákhoz eljuttatni.
3. Izrael ellen nincs BT-határozat, csak ajánlás. Persze ez nem ok a közel-keleti helyzet rendezetlenségére, de azt Eörsi is tudja, hogy ehhez az ajánlásokon túlmutató erőfeszítésekre lenne szükség a térfél mindkét oldalán.
Az 1441-es határozat pedig világosan beszél. Igaz, a katonai nyomás állandósításával, újabb és újabb csapatoknak Irak határára felvonultatásával talán egyre jobb együttműködésre lehetne ösztönözni Szaddámot, de egy cseppnyi enyhítés a bátorítását jelentené. És az egyszeri pásztorgyereknek se keltek segítségére a falusiak két hamis riasztás után. Félő, hogy Szaddám se venné komolyan az 1456. komoly figyelmeztetést.
Azt meg csak mellékesen jegyzem meg, hogy könnyű Franciaországnak/Németországnak az amerikai adófizetők pénzén, az amerikai csapatok felvonultatásával fenyegetőzve követelni a sehová se vezető ellenőrzéseket. Az Öböl-háborútól 1998-ig egyszer már ellenőrzött ott az ENSZ. Eredményességét az al-Szamudok és a most hirtelen fellelt ideggázok mutatják.
4. "...a keresztények uralmuk alá vetnek egy mohamedán országot".
Ennek még a látszatát is csak a demokrácia erőltetett és gyors kiépítésével, valamint nagy-nagy toleranciával lehet elkerülni. De erre is van jó példa a történelemben, egy "sintoista" ország 1945 utáni gyakorlatából, ahol senki sem gondolhat(ott) holmi keresztesek uralmára.
Természetesen a demokrácia lényege, hogy kellenek az élő lelkiismeretek, kellenek a viták. Ezért tartom fontosnak Eörsi írását is, és ezért bátorkodtam hozzáfűzni az én gondolataimat.