Lázcsillapító Kornisnak

VISSZHANG - XLVI. évfolyam 31. szám, 2002. augusztus 2.

Vitacikknek álcázott átkozódásában Kornis Mihály alaposan munkába vette személyemet [Előzmények: Andor Mihály: A kísérletező filozófus, ÉS, július 19.; Kornis Mihály: Pestis előtt, ÉS, július 26.]. Jó pár órát dolgozhatott, mire sikerült rekonstruálnia történelmi hátteremet, személyiségemet, lelkemet és jellememet. Kár, hogy sematikusra sikeredtem: a beszari, kádárista, sunyi kisember, aki most előbújt vackából, és egykori gyávaságát bosszulandó, hősökbe törli a lábát. Utoljára Aczél György foglalkozott velem ilyen intenzíven, amikor voltam olyan gyáva, és "szűkölő félelemmel" megírtam, majd 1980-ban a régi Mozgó Világban megjelentettem Dolgozat az iskoláról című förmedvényemet.
Pedig személyemen kívül is lenne mit megvitatni. És ez nem csak Jancsi, Gyuri, Gazsi vagy Misi belügye. Lehetne vitatkozni például arról, hogy különválasztható-e a Medgyessy-ügy felvetette etikai probléma annak politikai kezelésétől, ahogyan én különválasztottam. Meg lehetne vitatni, hogy létezhetnek-e különböző felelősségek, és ha igen, mi jellemzi őket. Igaz-e, hogy más típusú felelőssége van a politikusnak, mint tanácsadójának? Más annak, aki dönt, és más annak, aki súg. Nem tekinthető véletlennek, hogy egy-egy nemzet történelmének sorsfordító döntéseit mindig az éppen regnáló király, elnök, kancellár, miniszterelnök nevéhez kötötték, és senki nem emlékszik arra, kik voltak a tanácsadók, kik súgtak a háttérben vagy akár az újságban. Ez arra utal, hogy - akár akarja, akár nem - őt tartják felelősnek. Még évszázadok múltán is. Hasonló a helyzet a döntést hozó képviselőkkel, csak a lépték kisebb. És ha léteznek különböző felelősségek, akkor kérdés, hogy Kis János nem tévedt-e át a felelősség másik körébe. (Ennek elég pontatlan kornisi fordítása az, hogy "kuss".)
Lehetne vitatkozni azon, hogy a Medgyessy-ügy odasorolható-e azok mellé, amelyeknél még Kis János is engedményt tesz a valóságnak, vagy sem. És ha igen, vagy ha nem, akkor miért. Lehetne azon vitatkozni, hogy kinek a jóslatai és feltevései megalapozottabbak. Érdemes lenne megvitatni, hogy a közvélemény-kutatás "egyetlen kis életüket valamivel demokratikusabb országban" leélni akaró többségét a politika ugyanúgy figyelmen kívül hagyhatja-e, mint az erkölcsfilozófia. Vagy ezzel vaskos tényként számolnia kell döntéseiben? Lehetne vitatkozni azon, hogy Kis János ajánlata a vita néhány napos folytatására helyes politika-e avagy felelőtlen kísérletezés.
Mindezt talán érdemes lenne megvitatni. De a vitának nem kedvez, ha új szent tehenet hoznak a világra, akinek lángpallossal kelnek a védelmére.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 34. szám, 2021. augusztus 27.
LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9.
LXI. évfolyam, 16. szám, 2017. április 21.
Élet és Irodalom 2024