A dadus és a fegyver

VISSZHANG - XLVI. évfolyam 30. szám, 2002. július 26.

A nagypolitika, de a sajtó sem mentes az olyasféle logikai "tévedésektől", mint amibe Dévai Gábor legutóbb keveredett a Visszhang rovatban (A tüntetőt nem, az autótolvajt igen! ÉS, 2002. július 19.). A hiba pedig: a gondolati síkok véletlen, netán szándékos elegyítése. D. G. összekeveri az Erzsébet hídon földre térdepeltetett, fegyvertelen férfi fejének célba vételét egy fegyveres rablóval szembeni föllépéssel. Hogy a csizma tehát miképp kerül az asztalra, nem tudom.
Ugyanis ez két dolog, aminek semmi (az égadta világon semmi!) köze nincs egymáshoz. Még a politikai megközelítés szempontjai szerint sincs, noha ezt D. G. szívesen látná elfogultnak vélt ítéletemben. Annak idején a Magyar Köztársaság kormányőre (aki történetesen nő volt, ami a D. G. által eufemisztikusan "autótolvaj-jelölt"-nek nevezett fegyveres rabló tettét csak súlyosbítja) kötelességét teljesítette. Le van az írva a szabályzatban, hogyan kell egy miniszterelnöki gépkocsit védeni. Kifogás viszont, politikai undorodás talaj menti indulatából, volt bőven. A "dadus", a "nélkülözhetetlen luxusterepjáró" emlegetése e kontextusban idétlen és árulkodó. Ez egy másik (újabb) csizma az asztalon, egyfajta Orbán Viktort és családját divatosan gyűlölő, gunyoros szóhasználat kérődző böffentése. (Gyűlölködni nem a mi értelmiségi dolgunk. A miénk a polémia, mint mostan.) Hogy különben egészen világos legyen, mit gondolok: egy autóból pisztolyos fenyegetéssel a vezető hölgyet kirángatni - nos az is gyalázatos. Bizony ám. Mi volna Dévai véleménye, ha hasonló fegyveres támadás érné feleségét vagy leánygyermekét? (Szívből remélem, soha.) És mi, ha Medgyessy miniszterelnöknek nem is őrét, csak élettársát?
Ami azt illeti, segítek Dévainak: publicisztikai munkásságom súlyosan hiányos; sosem írtam semmit dadusügyben. A jogállamiságról annál többet. Ennek jegyében mindjárt ajánlom: találjunk mindketten (szomorú) vigaszt: mind amaz (a terepjárós), mind emez (a hídi) fegyverhasználat a hivatalos vizsgálat szerint jogszerű volt.
Így élünk itt, Hunniában.

A szerző további cikkei

LXIX. évfolyam, 36. szám, 2025. szeptember 5.
LXIX. évfolyam, 23. szám, 2025. június 6.
LXIX. évfolyam, 15. szám, 2025. április 11.
Élet és Irodalom 2026