A holokauszttagadókról

Eörsi István egyszer azt írta, hogy számára az antiszemitákkal, írásaikkal foglalkozni olyan érzés, mintha a pöcegödör-tisztítónak gázálarc és kesztyű nélkül kellene munkáját végezni. Jómagam, aki közel két évtizede főmunkaidőmben a zsidó- és cigányüldözésekkel kapcsolatos levéltári dokumentumokat jegyzetelem, sokszor úgy érzem, hogy múltunknak és jelenünknek ez a pöcegödre még az én viszonylag edzett orromnak is túl büdös. Az egyik legpenetránsabb illatú gödörbe évtizedek óta a holokauszt-tagadók ürítik szellemi végtermékeiket. Egy-egy különösen túlérett példány néha fölbukkan a Magyar Fórum hasábjain is, főleg ha Szőcs Zoltán nem tudja visszatartani írhatnékját.2
Egyetemi oktatóként tulajdonképpen hálával tartozom a Gede Testvérek Bt.-nek. Szálasi Ferenc nem túlságosan terjedelmes irodalmi hagyatéka után3 tavaly megjelentették Hitler beszédeit is. Tanítványaimnak így nem kell hosszú órákat tölteniük a könyvtárakban, ha egy-egy Szálasi- vagy Hitler-beszédet kell elolvasniuk.4 A Hitler-kötet címlapján azzal dicsekszik, hogy a Führer magyarul megjelent összes beszédét olvashatja, aki e kötetet megveszi. Ungvári Gyula terjedelmes (133 nyomtatott oldalnyi) bevezetőt írt e kötethez, melynek utolsó alfejezete a Mi az igazság a zsidó "Holocaust"-ról? címet viseli. Vegyük sorra legfontosabb állításait, mivel Ungvári a ma legdivatosabb holokauszttagadó érveket szedte bűzlő csokorba.
1. 1942 januárjában Wannseeben a náci vezetők végső döntést hoztak a birodalom területén élő zsidók ügyében. - A valóságban, mint erről bárki meggyőződhet, aki veszi magának a fáradságot és elolvassa az Adolf Eichmann által utólag jelentősen "megkozmetikázott" jegyzőkönyvet,5 Reinhard Heydrichnek, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetőjének elnöklete alatt tanácskozó értekezlet résztvevői Hitler előzetesen, még valamikor 1941 őszén meghozott döntésének végrehajtási módozatait beszélték meg. 11 millió európai zsidó sorsáról vitatkoztak Angliától a Szovjetunióig, nem kifelejtve Svédországot és Svájcot sem.
2. A wannseei konferencián úgy döntöttek, hogy a zsidókat családi táborokba tömörítik, a fő cél a zsidók kitelepítése volt a háború után. - A valóságban olyan döntést hoztak, hogy a német zsidókat keletre, a német megszállás alá került szovjet területekre deportálják, ott nemek szerint szétválasztják őket, majd út- és csatornaépítéseken halálra dolgoztatják foglyaikat. Akik esetleg túlélnék a kényszermunkát, azokat "különleges bánásmódban" (Sonderbehandlung) részesítik, vagyis megölik. Csak mellékesen szeretnék emlékeztetni arra, hogy amikor tavaly tavasszal Lovas István "leleplezte" 1999-es "véralgebrázó", holokausztrevizionista cikkét, azzal vádoltam meg, hogy bár ismeri a wannseei konferencia jegyzőkönyvét, mégis meghamisította azt. Ma már úgy vélem, lehetséges, hogy Lovas nem hamisított - ő csak elhitte, amit a holokauszttagadó "szakirodalomban" a wannseei konferenciáról olvasott, nem ismeri az eredeti jegyzőkönyv szövegét.6
3. A cionisták a német kormánnyal kötött megállapodás alapján, az állambiztonsági okokból koncentrációs táborba vitt zsidókat igyekeztek kibucmunkára rábeszélni. - A fizikai munkától Ungvári szerint (és antiszemita eszmetársai szerint is) ódzkodó zsidókat ezek szerint a koncentrációs táborba szabadon beengedett cionisták igyekeztek átnevelni. Ehhez hasonló esetekre soha nem került sor a német birodalom fennállása idején. A Gestapo és a német cionisták között nagyon rövid ideig volt együttműködés: az angol uralom alatt lévő Palesztinába próbáltak meg fiatal zsidókat közösen becsempészni.
4. A német zsidópolitika célja az volt, hogy a zsidók munkaerejét hasznosítsák. A zsidókról az volt a vélemény Németországban, hogy a háborúban érzelmileg szemben állnak a németekkel, de túszokként lehet őket kezelni, Németország számára jó alkupozíciót jelentenek. - A valóságban a zsidók munkaerejének egy töredékét "hasznosították" a nácik. Zsidók milliót úgy pusztították el, hogy még csak nem is dolgozhattak gyilkosaik számára. Hitler semmiképpen sem akart hasznot húzni abból, hogy több millió zsidó került a hatalmába, arra törekedett, hogy a lehető legtöbbet elpusztítsa közülük.
5. Az "Endlösung" nem jelentette a zsidók meggyilkolásának programját. A világ egyik legcivilizáltabb és legkulturáltabb népének rendkívül népszerű vezérével kapcsolatban még maga a feltételezés is abszurd, hogy világviszonylatban is páratlan tömeggyilkosságra készülődik. - A rendkívül népszerű Hitler ezek szerint nem is volt antiszemita, vagy csak önvédelemből, csak kulturáltan, civilizáltan volt az. Ungvári, hogy e Hitler-képet ne zavarja semmi, kihagyta válogatásából az 1939. január 30-án tartott Hitler-beszédet, amelyben a német nép népszerű vezére bejelentette: "Ha a nemzetközi zsidó finánctőkéseknek Európában és Európán kívül sikerül a nemzeteket ismét egyszer világháborúba taszítaniuk, akkor az eredmény nem a Föld bolsevizálása, tehát a zsidóság győzelme lesz, hanem az európai zsidó faj megsemmisítése."7 Ungváriék egyébként közlik Hitlernek a náci hatalomátvétel kilencedik évfordulóján, 1942. január 30-án mondott beszédét. Ebben a beszédében Hitler többek között kijelentette: "1939 szeptember elsején8 a német birodalmi gyűlésen már kijelentettem - és én tartózkodni szoktam elhamarkodott jóslásoktól -, hogy ez a háború nem úgy fog végződni, ahogy a zsidók elképzelik, tudniillik, hogy kiirtják az európai árja népeket, hanem e háború eredménye a zsidóság pusztulása lesz. Most első ízben történik meg, hogy nem más népek véreznek el, hanem először alkalmazzuk ezúttal a hamisítatlan, ótestamentumi zsidó törvényt: szemet szemért, fogat fogért!"9 Tíz nappal a wannseei konferencia után Hitler ennél világosabban nem is beszélhetett volna.
6. Nem igaz, hogy hatmillió zsidót megöltek, kivált nem valós, hogy koncentrációs táborokban hatmillió zsidót gázzal öltek meg. - Senki nem állította, hogy a hatmillió zsidót a koncentrációs táborokban gázzal ölték meg. A négy haláltáborban (Sobibórban, Belzecben, Treblinkában és Chelmnóban), valamint a két vegyes munka- és haláltáborban (Auschwitzban és Lublin-Majdanekben) körülbelül 3 millió zsidót öltek meg összesen. A többieket a Szovjetunió területén az Einsatzgruppék, német rendőrök és helyi kollaboránsok, Lengyelországban a német tartalékos rendőrök és litván, ukrán cinkosaik, Horvátországban a horvátok, Besszarábiában és Bukovinában a románok gyilkolták meg. Csak a nagy lengyelországi és baltikumi, ukrajnai gettókban közel félmillió ember halt éhen, pusztult el betegségek, járványok, agyonlövés stb. következtében.
7. Nincs arra adat, hogy a zsidó foglyokkal egészében véve rosszabbul bántak volna, mint az orosz stb. hadifoglyokkal. - Ha csak úgy bántak volna a zsidókkal, mint a szovjet hadifoglyokkal, az is iszonyatos lett volna. Több mint hárommillió szovjet hadifogoly pusztult el a nácik rabságában. Az angol, amerikai, francia, belga, holland hadifoglyok döntő többsége túlélte a háborút.
8. A zsidó kápók sokszor csúnyábban viselkedtek, mint egyes szadista német őrök. - Ebben sok igazság van, de föl kell tenni a kérdést: kik agyalták ki, kik működtették a kápó-rendszert? A németek számára jelentős élőerő-megtakarítást jelentett, hogy a foglyok fegyelmezésének, gyötrésének és kínzásának feladatát jelentős részben át tudták hárítani a foglyok közül szadista hajlamaik alapján gondosan kiválogatott kápókra. A zsidó kápók, mint ahogy a lengyel, német, szlovák, ukrán vagy orosz kápók többsége, csak úgy maradhattak életben, ha náci őreik előtt nap mint nap bizonyították alkalmasságukat, vagyis pont olyan szadista gyilkosok tudtak lenni, mint ők.
9. A táborokban volt tábori kórház, tisztálkodási lehetőség, a barakkokban rendszeres ágy- és fehérneműváltás, voltak kulturális foglalkozások és fegyelmezett munka folyt. - A náci táborokat túlélők másképpen emlékeznek. Ha Ungvári olvasta volna például Wieslaw Kielar emlékiratait,10 aki nem zsidóként 1940 tavaszától volt Auschwitz rabja, talán elgondolkodott volna azon, miért is halt meg egyedül ebben a táborban közel egymillió ember. Ungvári egyszer sem említi a haláltáborokat, pedig ezekben nem volt szelektálás, a deportáltakat a táborba érkezésük után egy-két órával már megölték.
10. A gázkamrákról a szövetségesek a háború alatt nem tudtak semmit. - A szövetségesek már körülbelül 1942 nyarától pontos információkkal rendelkeztek arról, hogy a nácik szisztematikusan hozzáláttak az európai zsidóság fizikai megsemmisítéséhez.
11. A táborokba látogató vöröskeresztesek 1944. szeptemberi jelentése szerint az internáltak csomagot kaphatnak, a gázkamrákról szóló rémhíreknek nincs valóságalapjuk. - A Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit nem engedték be a haláltáborokba, így Auschwitzba vagy Lublin-Majdanekbe sem. Nem 1944 szeptemberében, hanem júniusában jártak, nem koncentrációs táborokban, hanem a theresienstadti "minta"-gettóban, amelyet érkezésük előtt valóságos üdülőfaluvá varázsoltak. Egynapos látogatásukról készített jelentésükben nem tettek említést a gázkamrákról, viszont azon rabok többségét, akikkel sikerült beszélniük, röviddel a látogatásuk után Auschwitzba deportálták és meggyilkolták.
12. Ha a holokausztról szóló legcsekélyebb információ eljutott volna például a Vatikánba, a pápa bizonyosan tiltakozott volna. - A vatikáni levéltárban nem lehet kutatni. XI. Pius uralkodásának kezdetétől (1922) zárolták az iratokat, így értelemszerűen azt sem tudjuk pontosan, hogy utódához, XII. Piushoz (1939-1958) milyen információk jutottak el a zsidók üldözéséről a második világháború idején. Tudjuk, hogy a vatikáni követek, a nunciusok minden olyan országból rendszeresen küldtek jelentéseket, ahol csak a nácik és csatlósaik megtűrték őket. Angelo Rotta budapesti pápai nuncius 1944 tavaszán hiába sürgette XII. Piust, hogy tiltakozzon a magyar zsidók deportálása miatt. A pápa megvárta, míg Rómát az angol-amerikai csapatok felszabadítják, és csak június végén küldte el Horthy Miklós kormányzóhoz tiltakozó táviratát. De a pápa nem tiltakozott akkor sem, amikor lengyel papok letartóztatásáról, meggyilkolásáról kapott híreket.
13. F. Leuchter amerikai gázkamratervező mérnök megvizsgálta az auschwitzi és más táborok gázkamráit, és megállapította, hogy azok alkalmatlanok emberek kivégzésére. - Fred Leuchter önjelölt kivégzéstechnika-szakértő, akinek kutatásait a holokausztrevizionisták finanszírozták. Ő Auschwitzban és Majdanekben vett mintákat a gázkamrák tégláiból, és azt állította, hogy nem talált bennünk hidrogén-cianidsav-maradványokat, pedig ezek elbomlási ideje több évtized. Leuchter "bizonyítékairól" 1988-ban Torontóban Ernst Zündel német-kanadai holokausztrevizionista perében kiderült, hogy hamisítványok. Leuchterről magáról pedig bebizonyosodott, hogy tudatlan, nem szakértő. A Ciklon-B, amely 26-28 Celsius-fokon a levegővel keveredve oldódik, rendkívül hamar elillan (belélegezve viszonylag gyorsan fulladásos halált okoz). Nagyfokú tudatlanságra vall azt állítani, hogy egy porózus anyagban, például téglában még évtizedek múlva is kimutatható lenne. A Leuchter nyomában járó amerikai kivégzésszakértőknek csak egy dologban volt-van igazuk: a nácik által a tömeggyilkosságoknál alkalmazott gázkamrák korántsem voltak olyan biztonságosak (mármint a gyilkosok szempontjából), mint az USA-ban egy-egy ember kivégzésére megépített, valóban hermetikusan zárt gázkamrák.
14. A németek és szövetségeseik uralma alá kb. hatmillió zsidó került. - A valóságban körülbelül 8-9 millió zsidó került a németek és szövetségeseik hatalmába. A pontos számot a lengyelországi és szovjet adatokkal kapcsolatos fenntartások miatt nem lehet megadni.
15. A második világháború után a pártatlan nyugati közlések körülbelül 1,5 millió zsidó haláláról, illetve eltűnéséről szólnak. - Ungvári e pártatlan források között első helyen Padányi Viktor amatőr történészt, volt nyilast idézi, aki Ausztráliában alkotta meg a sumér-magyar rokonságot "bizonyító" és holokauszttagadó műveit. A valóban pártatlan és mértékadó holokauszt-szakirodalomban körülbelül hatmillióra teszik a második világháború idején elpusztított zsidók számát.

1 2002. április 27-én a budapesti Bethlen téri Oneg Sabbat Klubban elhangzott előadás szerkesztett változata.
2 Szőcs Zoltán: Harc a józan ész ellen (Magyar Fórum, 2000. április 27.)
3 Gede Tibor szerk.: Szálasi Ferenc: Hungarizmus 1. A cél (Gede Testvérek Bt. K., Budapest, 2000, 344 + 4.)
4 Gede Tibor szerk.: Küzdelem a sátánnal. Adolf Hitler magyarul megjelent összes beszéde. (Olvasószerkesztő: Ungvári Gyula és Ifj. Tompó László, Gede Testvérek Bt. K., Budapest, 2001, 591.) - továbbiakban: Küzdelem a sátánnal...
5 Szinai Miklós: A wannseei konferencia jegyzőkönyve (Kritika, 1992, 10. sz. 36-39.)
6 Élet és Irodalom, 2001. április 6. Lovas eredeti írása a Népszabadság 1999. március 5-i számában jelent meg: Összehasonlító véralgebra és a holocaust címen.
7 Magyarság, 1939. január 31.
8 Hitler mind a nyilvánosság előtt, mind magánbeszélgetéseiben következetesen a második világháború első napjára datálta a valóságban 1939. január 30-án elmondott beszédét.
9 Küzdelem a sátánnal..., 429.
10 Kielar, Wieslaw: A 290. számú auschwitzi fogoly (Ford.: Murányi Beatrix, Kossuth K., Budapest, 1981, 366.)