Kis méltánylatot

VISSZHANG - XLVI. évfolyam 16. szám, 2002. április 19.

kérnék Pákozdi Imrétől igen röviden, mert azt írja (ÉS, 2002. április 12.), hogy esszéimnek csak az első pár mondatát szokta elolvasni. Az elfogultságot leprázza. Jó. Azonnal hajítsa ki a Petőfi- és Ady-köteteit, de tüstént. Ha neki a szabadság, ill. az elnyomás melletti elfogultság egykutya - és ha azt képzeli, hogy nekem csak az egyelőre még kormányzó jobboldal nem tetszik, holott köztudomásúlag nekem a balközép ellenzék se nagyon tetszik, habár olykor körömfeketényivel inkább, amit azért bajos "acsargásnak" nevezni -, hát akkor áldja meg az Isten. De amikor azt állítja, hogy az "értéket" nem tudom megkülönböztetni az "érdektől", akkor álljon meg a gyász- és díszmenet. Csakugyan az érdekemben állott a tizennégy éves foglalkozási tilalom és szilencium az elmúlt rendszerben? Csakugyan az érdekemben állott, hogy élesen bíráljam egykori pártomat? Hiszen az 1998-i választások két fordulója között (a Magyar Narancsban) komolyan megtámadtam az SZDSZ-t, korábban meg (a heti Beszélőben) Kuncze Gábor liberális belügyminisztert. Csakugyan az érdekemben áll-e (az ÉS által most kiadott, A helyzet c. könyvecskémben) megbírálni minden honi politikai erőt? Csakugyan olyan jó üzlet kiállni a népszerűtlen társadalmi csoportok mellett? Eörsi István is nyilván passzióból ment börtönbe, és az is világos, hogy nekem mazochista örömöt szerzett a Securitate és a III/III kihallgatás-sorozata. Kurva jó volt, köszönöm.
Az Eszmélet c. baloldali folyóirat friss (53.) számában írja jeles szerző (Szigeti József [!] memoárjait méltató cikkében): "Hol van itt az erkölcsi súlya azoknak a nacionalista vagy liberális értelmiségieknek, akik az új rendszer ideológusaiként "megágyaztak" és folyamatosan apologetikus igazolásokat szállítanak e "demokratikus átalakulás" számára. Ezt a magatartást a rendszer természetesen igyekezett honorálni, nem kevésbé, mint a régi. A szekértáborok vezérkarait, sőt, más harmadrendű figuráit is többször kitüntették a rendszerváltás során szerzett érdemeikért. Mint régen." (171-172. lap.) Csakugyan? Kis János nagykereszttel kitüntetett, Széchenyi-nagydíjas akadémikus, Budapest díszpolgára? (Persze ő mindezt, úgy sejtem, nem szeretné, habár megérdemelné.)
Kiss Viktor, sorstársam a balosságban, szemrehányást tesz nekem amiatt, hogy elmentem az SZDSZ székházába az első választási forduló éjjelén. El én, el bizony. Kiss Viktornak csak az nem tűnik föl, hogy ő is liberális lapban fejti ki - kissé csapzottan - a véleményét. A két gesztus azonos. Oka - figyeljen, Pákozdi - az érdek: egyikünk se szeretné, ha agyoncsapnák. Az SZDSZ a garancia a nyilvános vita szabadságára, beleértve a rendszerkritikai társadalomtudományt és publicisztikát. Amúgy az összes parlamenti párt gazdasági és szociális politikája... - vö. összes műveimmel. Bértollnok- és pártkatona-ügyben kéretik az illetékesekhez fordulni fölszólamlásaikkal. Sok-sok elfogulatlan és pártsemleges boldogságot kívánok, millió puszi.
Az elmúlt hét talán még a legmerevebb anarchokommunistáknak és (az ellenkező póluson) marxista-leninistáknak is megmutatta, hogy a toleranciában, a pluralizmusban, a jogállamban "van valami". Mint ahogy remélem, a liberális demokraták is fölfogták, milyen ingatag, törékeny, sérülékeny a szabadelvű-alkotmányos rendszer, amelynek demokratikus (néphatalmi, részvételi, népi) dimenziója alig észlelhető, s amelyet - inherens társadalmi igazságtalansága miatt - nehéz, majdnem lehetetlen "szolgálni és védeni".

Tamás Gáspár Miklós

Ui. Kiss elv- és harcostársam (nyelvtanilag kissé elhamarkodottan) "a szétszórt és kis létszámú alternatív baloldali csoportok önként vállalt [!] prófétájá"-nak nevez. Miért, van vagy volt kinevezett, besorozott, bezupált vagy szerződtetett próféta? Meglepődném.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 30. szám, 2021. július 30.
LXV. évfolyam, 1. szám, 2021. január 8.
LXIV. évfolyam, 26. szám, 2020. június 26.
Élet és Irodalom 2021