Kis méltánylatot

kérnék Pákozdi Imrétől igen röviden, mert azt írja (ÉS, 2002. április 12.), hogy esszéimnek csak az első pár mondatát szokta elolvasni. Az elfogultságot leprázza. Jó. Azonnal hajítsa ki a Petőfi- és Ady-köteteit, de tüstént. Ha neki a szabadság, ill. az elnyomás melletti elfogultság egykutya - és ha azt képzeli, hogy nekem csak az egyelőre még kormányzó jobboldal nem tetszik, holott köztudomásúlag nekem a balközép ellenzék se nagyon tetszik, habár olykor körömfeketényivel inkább, amit azért bajos "acsargásnak" nevezni -, hát akkor áldja meg az Isten. De amikor azt állítja, hogy az "értéket" nem tudom megkülönböztetni az "érdektől", akkor álljon meg a gyász- és díszmenet. Csakugyan az érdekemben állott a tizennégy éves foglalkozási tilalom és szilencium az elmúlt rendszerben? Csakugyan az érdekemben állott, hogy élesen bíráljam egykori pártomat? Hiszen az 1998-i választások két fordulója között (a Magyar Narancsban) komolyan megtámadtam az SZDSZ-t, korábban meg (a heti Beszélőben) Kuncze Gábor liberális belügyminisztert. Csakugyan az érdekemben áll-e (az ÉS által most kiadott, A helyzet c. könyvecskémben) megbírálni minden honi politikai erőt? Csakugyan olyan jó üzlet kiállni a népszerűtlen társadalmi csoportok mellett? Eörsi István is nyilván passzióból ment börtönbe, és az is világos, hogy nekem mazochista örömöt szerzett a Securitate és a III/III kihallgatás-sorozata. Kurva jó volt, köszönöm.
Az Eszmélet c. baloldali folyóirat friss (53.) számában írja jeles szerző (Szigeti József [!] memoárjait méltató cikkében): "Hol van itt az erkölcsi súlya azoknak a nacionalista vagy liberális értelmiségieknek, akik az új rendszer ideológusaiként "megágyaztak" és folyamatosan apologetikus igazolásokat szállítanak e "demokratikus átalakulás" számára. Ezt a magatartást a rendszer természetesen igyekezett honorálni, nem kevésbé, mint a régi. A szekértáborok vezérkarait, sőt, más harmadrendű figuráit is többször kitüntették a rendszerváltás során szerzett érdemeikért. Mint régen." (171-172. lap.) Csakugyan? Kis János nagykereszttel kitüntetett, Széchenyi-nagydíjas akadémikus, Budapest díszpolgára? (Persze ő mindezt, úgy sejtem, nem szeretné, habár megérdemelné.)
Kiss Viktor, sorstársam a balosságban, szemrehányást tesz nekem amiatt, hogy elmentem az SZDSZ székházába az első választási forduló éjjelén. El én, el bizony. Kiss Viktornak csak az nem tűnik föl, hogy ő is liberális lapban fejti ki - kissé csapzottan - a véleményét. A két gesztus azonos. Oka - figyeljen, Pákozdi - az érdek: egyikünk se szeretné, ha agyoncsapnák. Az SZDSZ a garancia a nyilvános vita szabadságára, beleértve a rendszerkritikai társadalomtudományt és publicisztikát. Amúgy az összes parlamenti párt gazdasági és szociális politikája... - vö. összes műveimmel. Bértollnok- és pártkatona-ügyben kéretik az illetékesekhez fordulni fölszólamlásaikkal. Sok-sok elfogulatlan és pártsemleges boldogságot kívánok, millió puszi.
Az elmúlt hét talán még a legmerevebb anarchokommunistáknak és (az ellenkező póluson) marxista-leninistáknak is megmutatta, hogy a toleranciában, a pluralizmusban, a jogállamban "van valami". Mint ahogy remélem, a liberális demokraták is fölfogták, milyen ingatag, törékeny, sérülékeny a szabadelvű-alkotmányos rendszer, amelynek demokratikus (néphatalmi, részvételi, népi) dimenziója alig észlelhető, s amelyet - inherens társadalmi igazságtalansága miatt - nehéz, majdnem lehetetlen "szolgálni és védeni".

Tamás Gáspár Miklós

Ui. Kiss elv- és harcostársam (nyelvtanilag kissé elhamarkodottan) "a szétszórt és kis létszámú alternatív baloldali csoportok önként vállalt [!] prófétájá"-nak nevez. Miért, van vagy volt kinevezett, besorozott, bezupált vagy szerződtetett próféta? Meglepődném.