Nem

VISSZHANG - XLVI. évfolyam 19. szám, 2002. május 10.

Tisztelt Fábry Sanyi!
Engedje meg, hogy az ÉS legutóbbi számában megjelent, Jancsó Miklósnak és Grunwalsky Ferencnek írott nyílt levelére reflektáljak néhány sorban (Néhány lehet, néhány igen és néhány nem, máj. 3.). Én soha nem jártam fel Önhöz, nem is voltam szerelmes sem magába, sem pedig hölgyrokonaiba, nem csodáltam kordgatyáját és bakelitgyűjteményét sem. De! ((c) Fábry)
Nehéz megmondani, mi volt - mondanivalójához képest feltűnően hosszú - írásának elsődleges célja. Megvédeni a Vezért az őt ért vádaktól, vagy rámutatni arra, hogy Jancsó filmművészeti sikerei, tehetsége révén a pártállami diktatúrában megkülönböztetett bánásmódban részesült. Ahogy a filmes párosnak joga kritizálni, úgy Önnek joga védelmébe venni a miniszterelnököt és uszító propagandáját (ugyan a Jancsóék 12 pontjában írottak Ön szerint nem feketék-fehérek, gondolom, még nem spórol a kifizethetetlen gázszámlára, nem félti családját, szabadságát, vallását, hazáját...). Ugyanakkor ha még egyszer elolvassa a 12 Nem című írást (ÉS, ápr. 19.), biztosan nem gondolja majd, hogy a szerzők Sztálinhoz és Hitlerhez egyszerre hasonlítják Orbánt. Hitler neve nem is szerepel, egyébként sem személyek, hanem személyi kultuszok és propagandaeszközök összehasonlítása a cél. A bal- és jobboldali diktatúrák eszköztára igen hasonló, így talán mégsem olyan mohók a szerzők, amikor a bolsevik és a náci diktatúrát is említik. "...teljesen összezavarjátok magatokat és a szegény olvasót" - írja Ön, egy olvasó - úgy tűnik - valóban összezavarodott. Ami az érveket illeti, Ön Orbánt meg sem próbálja megvédeni, egyetlen riposztja egy jó kis kommunistázás, ami minden, csak nem észérv. Gondolom, ha Ön oly nagyon érzékeny szocialista politikusok MSZMP-s múltjára, akkor egyrészt a Stumpf-Mikola-Martonyi mellén virító kokárda sem feledtetheti Önnel hasonló múltjukat, másrészt legalább olyan érzékeny az elmúlt években tapasztalható, a harmadik köztársaságban eddig példátlan mértékű közpénzlenyúlásra, a demokratikus berendezkedés alappilléreinek nyírbálására és az aki nincs velünk, az ellenünk van szemlélet felélesztésére. Pont a Fideszre nézve a legterhelőbb, hogy 2002-ben ők a demokrácia rombolói, nem pedig az az MSZP, amelytől Orbán, Ön vagy éppen "Istvan "KOKO" Kovacs" oly buzgón félti a hazát. Azonban úgy tűnik, az adóforintok magánzsebbe vándorlása, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása, a közmédia pártszócsővé degradálása nem okoz Önnek annyi fejfájást, mint a Jancsó-féle dobozos sör. Ahhoz nem is fűznék különösebb kommentárt, hogy a Gizella utat keveri a Köztársaság térrel, a demokratikus ellenzék egykori frontembereit az MSZMP tisztségviselőivel, az pedig csupán megmosolyogtat, hogy írásában visszaköszönnek az Orbán által a TE-n, majd a jobboldal által terjesztett szórólapokon és a suttogó kampányban - korábban pedig a szélsőjobb retorikájában - használt fordulatok. Medgyessy bankszférás lobbista, egyébként az ország egyik leggazdagabb embere, a negyedik szabad választás forradalom ((c) Duray), a rendszerváltás utóvédharca, a sajtó pedig első számú közellenséggé festi a miniszterelnököt (m1?, m2?, Duna TV?, Magyar Rádió?, ATV Sajtóklub?, Magyar Nemzet?, Heti Válasz?, Demokrata?, Magyar Fórum?) - olvashatjuk írásában. Levelét olvasva az az érzése támad az embernek, nem Jancsót és Grunwalskyt kéne figyelmeztetni, hogy ne írjanak má' összevissza ("Tehetségtelen emberek azt mondanak, amit akarnak, de TI NEM"), hanem Önt.
"Hidd el, Miklós, a levélíró ugyanaz a fábrisanyi..." - búcsúzik Ön, én azonban azt érzem, hogy ez már egyáltalán nem az a Fábry Sanyi. Nem az, aki kivételes nyelvi humorát a Dizájn centerben kamatoztatta, nem az, aki a Beszélő árverésének moderátora volt, nem az, akit a Vörösmarty téren a drogtörvény szigorítása elleni tiltakozó megmozdulás szpíkereként láthattunk, sokkal inkább az a fábrisanyi, akinek végtelenített tévéshow-jában mindennapos a szaloncigányozás, a szalonbuzizás, aki a revolverbajnok Schmidt Mária mellett dolgozott a Terror Háza berendezésekor és ezzel rögvest ki is érdemelte a köztársaság bánomisén milyen keresztjét, aki büszkén statisztál a MIÉP-es erődemonstrálókat soraiba jól integráló tömeg Orbán által vezényelt fanatizálásához, közben pedig a Hócipő hasábjain pályatársait élesen kritizálva lép fel a jobboldal védelmében.
És ez az a Fábry, aki a Fidesz kampányrendezvényének pódiumán ücsörögve jut el a gondolatig, hogy fel kéne már hívni Jancsó figyelmét, hogy - mint afféle tehetséges művész - ne politizáljon annyit.
Kár.
Tisztelettel

Kiss Dániel

egyetemi hallgató

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 35. szám, 2022. szeptember 2.
Élet és Irodalom 2024