Tévedések szomorújátéka

VISSZHANG - XLVI. évfolyam 15. szám, 2002. április 12.

Átadták a Nemzeti Színházat, a csont a lerágott kutya gyomrába került, nosza rajta, némi husika van még, harapjunk hát bele. Ez a Terror Háza nevű építmény, melyet oly nagyon szidnak, köpködik, mert például randítja az Andrássy utat, nem ad teret egyéb gyilkosoknak, mint Bárdossy, Jány, Baki és Endre László, Imrédy Béla sincs, meg vitéz nagybányai Horthy. Mert a terror itt 1944. októberében kezdődött. Igazuk is van, meg nem is. Mert a többi, a nyilas rémuralom előtti, illetve a kommunista terror utáni korszakra és annak bemutatására ott van egy szép, klasszicista épület a Múzeum körúton. Úgy hívják: Nemzeti Múzeum. Csináljanak ott állandó kiállítást förtelmes huszadik századunkról, minden relikviával, dokumentumaival együtt. A Terror Háza nem múzeum. Vaskos installáció. Tervezője március 15-én Kossuth-díjat kapott, nyilván érdemtelenül. De ez még hagyján. Kritizálni lehet, kell is. (J. Győri László: Ej, mi a kő!, ÉS, Páratlan oldal, márc. 1.). Csipkod ő is, ki ne maradjon mán, belekapaszkodik Szabó Lőrincbe, csak kissé sután, kissé ordenáré módon tudatlanul, fölkészületlenül, mert bízik a közhelyekben. Ugye ismerjük: Londonban mindig köd van. Bécs az egy drága ország (sic!), Gobbi Hilda női melleket harapott le, Bara Margitot meg csokiban fürösztötték és nyalták körbe, és még sorolhatnánk. Pilinszky Fabulájában a farkast meg kellett ölni. Miért? Mert farkas. Az ok? Ennyi.
"Eleve bájos ötletnek tűnik Szabó Lőrinc sorainak felhasználása egy, a nyilas terrort is bemutató kiállítás meghívójában, alighanem rejtett, játékos célzás Szabó Lőrincnek egy időben vallott politikai nézeteire." Még az is lehet, hogy J. Győri Lászlónak igaza van. Hogy azok, akik őt idézték, talán A vezér című Szabó-költeményre is gondoltak. Mondom - lehet, de nem biztos. És akkor most nézzük a ne csak a valódit. "A legfőbb vád ellene az volt, hogy írt egy verset - címe: A vezér -, egy kifejező, kitűnő verset arról, hogy hogyan kell a vezérnek eredményt elérnie. A vers érvényes lehetett volna Hitlerre is - csakhogy ezt Szabó Lőrinc 1928-ban írta, akkor tehát, amikor Hitlerről még szó sem volt. Ezt a versét 1944-ben, a tudta nélkül egy nyilas lap leközölte. Dátum nélkül. Ekkor azt hitték, hogy Szabó Lőrinc a verset Hitlerhez írta. Én számtalanszor megmagyaráztam ezt íróknak és olvasóknak egyaránt, megmutattam a kérdéses újságkivágást is, a Pesti Napló 1928-as számát, amiben A vezér megjelent, de hiába: ugyanezek az emberek már másnap változatlanul a fejére olvasták a "Hitler-verset". A Petőfi Múzeumban most nyílt meg egy Szabó Lőrinc-kiállítás; külön kértem, állítsák ki a Pesti Napló említett számát; ki is állították." Mindezt Illyés Gyula nyilatkozta Hornyik Miklósnak 1968-ban. (Beszélgetés írókkal, Ister Kiadó, 2000) 34 év telt el azóta. A tudatlanság, a közhely, a sztereotípia azonban múlhatatlan. Pedig tisztelem Önt, kedves J. Győri. Mert azzal a j-vel megkülönbözteti magát a "Kilencek"-költőcsoport egyik tagjától. De tiszteljem-e a sunyiságot, ami a tudatlanságból ered? Nem. És kérem Önt és a többi csontot rágó írástudó-képződményt, hogy a csontokat vessék a kutyáknak, vagy ássák el, ahogyan azt a kutya is teszi.

Koppány Zsolt

Kutya nehéz erre válaszolni, de igyekszem, a magam bumfordi, suta, ordenáré és tudatlan módján. Itt van rögtön Koppány Zsolt levelének nyitómondata, amelyet kognitíve nem bírok követni, mert nem értem, mi történt a lerágott kutyával, hogyan jövök én hozzá a gyomrában lévő husis csonthoz?
A többiről azonban egy bulldog szívósságával próbálom lefejteni a hús szálait. Ez nem mindenhol sikerül, de szeretném, ha látnák az igyekezetet: 1. A Nemzeti Színház, a Terror Háza és a Nemzeti Múzeum kérdéskörben nem tudok állást foglalni, mert nem értem, miről beszél Koppány Zsolt; 2. A Gobbi Hilda, Bara Margit, a ködös London és a drága Bécsország összefüggés szintén meghaladja a képességeimet. A csokit és a leharapott melleket azért egyszer elmagyarázhatná Koppány Zsolt. (Egyébként az a benyomásom, hogy jó annak, akit megvéd a Koppány Zsolt!); 3. Örülök, hogy Koppány Zsolt megmondja, mire gondoltam nagy felkészületlenségemben, az ilyesmi mindig jól jön. Azt írja, hogy az általa kifogásolt mondatom leírásakor A vezér című versre gondoltam. A nyilasok ezt az 1928-as keletkezésű verset idézték Szabó Lőrinctől 1944-ben. Szabó Lőrinc erről nem tehetett, nem kérdezték meg, ahogy arról sem tehetett, hogy Schmidt Mária és csapata egy másik verséből idéz, igaz, ez esetben a szövegösszefüggésből is kiragadva. (A további levelezés elkerülése végett kijelentem, hogy e mondatom leírásakor nem gondoltam arra, hogy Schmidt Mária nyilas!)
Koppány Zsolt, aki - mint látjuk - tudja, ki mit gondol, bizonyosan erőtlen védekezésnek fogja tartani, és mint ilyet lesöpri majd, bármit írok sután, tudatlanul, fölkészületlenül és ordenárén. Ezzel együtt hadd hívjam fel a figyelmét arra a tényre, hogy az egykori baloldali ellenzéki Szabó Lőrinc életének egy időszakában átsodródott a túloldalra, és "dermesztő higgadtsággal vezette le a hitleri Németország győzelmének és a zsidóság sorsszerű pusztulásának képletét", ahogy monográfusa, Kabdebó Lóránt fogalmaz. Politikai nézeteik különbözősége ellenére Illyés Gyula továbbra is vállalta vele a barátságot, Szabó Lőrinc németorientációját azonban ő is elutasította. Illyés abban az 1968-as interjúban, amelyre Koppány Zsolt hivatkozik, érthetően felmentést keres barátjának, Szabó Lőrincnek. Ez a gesztus azonban kevéssé változtat azon, hogy milyen nézeteket vallott Szabó Lőrinc.

J. Győri László

írástudó-képződmény

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 7. szám, 2021. február 19.
LXIV. évfolyam, 37. szám, 2020. szeptember 11.
LXIII. évfolyam, 39. szám, 2019. szeptember 27.
Élet és Irodalom 2024