Mi vagyok? (Nyilatkozat)

VISSZHANG - XLVI. évfolyam 11. szám, 2002. március 15.
Tanulj szakadékot látni ott, ahol közhelyek vannak...
Karl Kraus, 1932

Kozmopolita vagyok, zsidó vagyok, homoszexuális vagyok...

Kozmopolita vagyok - sőt, újabban már, ha tetszik, internacionalista - és a globalizáció híve. Zsidó vagyok (a magyarországi református egyházból már kiiratkoztam, és bár zsidónak még nem tértem be, a fajvédőkkel szemben mindenkor zsidónak vallom magam). Zsidó vagyok - sőt (bár pénzem nincs elég) judeo-plutokrata; az angolszász szellem lelkes csodálója, anglomán. Homoszexuális vagyok, csak gyávaságból, a nemzet- és országvesztő magyar középosztály magamra erőltetett képmutatásából eredőleg ezt nem mertem felfedezni magamban, és bár fellobbanó szerelmet már hatéves koromtól éreztem a 15 éves csapatvezér, Csupi iránt, a testi ho visszataszított, megvalósíthatatlannak - és nem kívánatosnak - tűnt számomra. (Szókratész szerint, aki megérti az igazi szerelmet, a szerelem természetét, az tudja, hogy az azonos neműek [férfiak] szerelme magasabbrendű - mert szellemi -, de testi megvalósítást nem kíván. - Szókratésszel mélyen egyetértek - és nem értek egyet, mert megtagadja - a maga korában tán jogosan - a női individualitást. Ja, mert mind e fentiek mellett: nőpárti vagyok, remélem, a matriarchátus új - bölcsebb, jobb - korszaka közelít; a férfiak - talán visszafojtott homoszexualitásomnál fogva - ellenszenvvel töltenek el. Mulatságos mai napság látni vergődésüket a nők magabiztos nyugalmával - bár szenvedő, és sokszor a férfiak brutalitásától szenvedő nyugalmával - szemben, mulatságos és vigasztaló.)
Szabadkőműves is vagyok, hagyományaim és belső rokonszenveim szerint (apám az volt); merő véletlen, hogy még nem léptem be, számon tartom, hogy az isteni Mozart, csodált barátja és mestere, Haydn, a gyémánteszű ("de békasó szívű" - Petőfi) Goethe, a magyar nemzeti eszmény, Kossuth, a nemzeti géniusz huszadik századi inkorporációja, Ady, a magyar nyelv és irodalom nagy megújítója és szervezője, Kazinczy, nemzeti könyvtárunk létrehozója, a legnagyobb magyar apja, Széchényi; a II. világháborút megnyerő Churchill (és Roosevelt) stb. stb. - mind szabadkőműves volt.
Gyengeségemből - és a magamnak való hazudozás szokásából (a magyar középosztályt elsősorban jellemző szokásából) - eredőleg hívő vagyok, de legalábbis olyan ember, aki nemcsak keresi istent* (az igazságot), hanem úgy véli (gyengeségében), hogy meg is találta. Negyven év szocializmus egyértelműen a zsidó-keresztyén tanok átélő-elfogadójává tett - miközben persze nem szűntem meg a Bhagavad Gítát, a Tao te kinget, az indiánokat olvasni és csodálni. Amilyen hülye voltam, rossz néven vettem Voltaire-Petőfi-Mikszáth-Ady (és a többiek) egyház- és papellenességét, úrellenességét, királyakasztó vágyát.
Ma már - tizenkét évvel a rendszerváltás után - mindezt mélyen és egyetértőleg megértem; Voltaire-rel együtt kiáltom: Tapossátok el a gyalázatost! - és itt minden uralkodó egyházra gondolok (de persze nem a hívekre, akik gyakorta, mint én is, szenvednek egyházuktól), és Petőfivel együtt követelem: Akasszátok fel a királyokat! (És a király - korona - -aspiránsokat; apropó: Gömbös Gyula is nyilatkozott, hogy ő nem akar király lenni, mire Szabó Dezső sztentori nevetéssel üvöltötte: De hát ki kérdezte?) Azoknak, akik manapság tényleg ölni akarnak és készülnek rendteremtő jelszavaikkal, el kell magyaráznom: nem fizikai eltaposásra és akasztásra gondolok.

Szektás vagyok - és ebben végre követhetem a szintén zsidó názáreti mestert és Pál apostolt, és a kétes származású, levantei assziszi Ferenc testvért** -, mert a szektákban él a hit.
A szegénység helyett gazdagságot, a szolgálat helyett hatalmat választó klérusokban csak a sátán megveszekedett gőgje és mohó - gazdasági és hatalmi - kapzsisága él.

Összefoglalva: kozmopolita, zsidó, anglomán, homoszexuális, szabadkőműves, antiklerikális, republikánus (ha tetszik: anarchista) és szektás vagyok, egyértelműen; most hirtelen ennyi jut eszembe. (Senkit ne tévesszen meg, hogy Arany János, Rákóczi, Széchenyi alakja és életműve tartott lenyűgözve éveken, évtizedeken át. Akkor az oroszok voltak itt. Most a magyarkodók üvöltöznek - akik akkor kussoltak, sőt. Aki kifelé fordítva hordja hitét és nemzeti hovatartozását, az ezt a hitet és nemzetet létében fenyegeti.)

Vekerdy Tamás

* A rendszerváltozás előtt nagy I-vel írtam volna.
** Hajszálon múlt, hogy nem nyilvánították eretnekké (és égették el) ezt a bolondos és bolondozó embert is, mint Szent Johannát.

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 36. szám, 2018. szeptember 7.
Élet és Irodalom 2018