SZÓRJUNK KELL A HOLNAP MAGVAIT

A Szabad Föld a kiegyensúlyozott jövő békés építésének szigete. Amióta a kiegyensúlyozó izomzat lefejtette róla a vörös polip csápjait és polgári gondozásba vette őt, szerkesztői jótékony szélárnyékban, a múlt ádáz erőinek figyelméből kiesve, úgyszólván zavartalanul vezethetik be olvasóik, ha nem is túl lassan, de zajtalanul fogyatkozó táborát a magyar sajtó jövőjébe.
"A vidék családi hetilapjának" egybegyűjtött főcímei mindennél ékesebben szólnak arról, milyen lesz sajtónk, jövőnk, és milyen messzire rugaszkodhatunk a pártállami múlttól, ha nem törik meg az építő szellem szárnyalását a félrevezetett néptömegek voksai.
Ím:
Nálunk kúrálhatná magát a nagyvilág (2001. okt. 5.); Ki kell fényesíteni a jó bor cégérét is (2001. okt. 12.); A magyar forradalom a nemzeté, nem a gyilkosoké (2001. okt. 19.); Népművészetünk megújíthatja Európát (2001. okt. 26.); Hogy olcsóbb legyen az otthon melege (2001. nov. 2.); A magyar tömegközlekedés nincs zsákutcában (2001. nov. 9.); Szegényen és idősen oltalomra szorul az ember (2001. nov. 16.); Létfontosságú a nemzet önszerveződése (2001. nov. 23.); Az unióba igyekvő gazdáknak elkél az útmutatás (2001. nov. 30.); A falusi gyerekek jobbak testnevelésből (2001. dec. 7.); Európa felé fordult a magyar mezőgazdaság szekere (2001. dec. 14.); Megértük, hogy elköszönt tőlünk a félelem (2001. dec. 21.); Újra együtt lehet a világ minden magyarja (2002. jan. 4.); Nem vállalhatjuk a másodhegedűs szerepét Európában (2002. jan. 11.); Átalakulóban a magyar honvédelem (2002. jan. 18.); A Széchenyi-terv a jövőbe lendíti az országot (2002. jan. 25.); A történelmi egyházak az összefogást szolgálják (2002. febr. 1.); A jó iskola a versenyképes tudás otthona (2002. febr. 8.); A jövőbe vetett bizalom megtermi gyümölcsét (2002. febr. 15.); Mindnyájan tisztes öregkorra vágyunk (2002. febr. 22.); Meghatározó szerep vár a családi gazdaságokra (2002. márc. 1.); Javulhat a bűnüldözés színvonala (2002. márc. 8.).
És aztán jött március 15-e, amit a Szabad Föld a főcím elhagyásával ünnepelt. Az elmaradt főcím alatt bizakodó hangvételű vezércikk szólt a magvető magyar nép megemelt szívéhez: "A holnap vetésének magvait mi kell szórjunk a megpihent földbe, igéinket az emberek lelkébe."