Az igazi Seres

Az új Seres László, aki az Élet és Irodalom egyik belpolitikai rovatának, az Aktuálisnak a szerkesztője, és ebbéli hivatalában akarva-akaratlan is úgy tekintek rá, mint a jövőmre ezen a kicsi, de valamennyire még független és szabad porondon, nem írja alá az új Chartát, hirdeti egyik címében az ÉS február 15-i száma, ami annál is kevésbé érdekes, minthogy új Charta, mármint Demokratikus, nincs (Seres László: Civil pszeudo, avagy miért nem írom alá az új Chartát?) Hanem csak "Hegyi Gyula szóvivő" van most és mindörökké, ámen. Ezért nem is leszek én soha többet semmiféle Charta szóvivője, legföljebb a támogatója, az is igaz.
De hát Charta most nincs.
Seres jókedvűen antiszolidáris cikkéből ez is kiderül, mert két szellemeskedés között azért elkotyogja, à la kiszera méra villamosjegy (Karinthy), elhalandzsázza, hogy mostani toporzékolása, jóllehet a Charta szellemiségét szeretné ócsárolni, valójában csupán (idézek:) "az Otthont Magyarországból múlt heti országértékelő rendezvényére" reflektál. A Villányi úton. Hát azt nem tudom. Én a szervezetről beszélek. Tudok a kezdeményezésről, mármint az Összefogáséról, amelyik azt szeretné, hogy Magyarországon minden magyar állampolgár otthon érezhesse magát, én is aláírtam, mégpedig habozás nélkül az alapító nyilatkozatát, és ott dideregtem aztán a rohamosan fasizálódó új magyar "élettérben" összeszaladt, körülbelül hétszáz főt számláló tüntető tömegben két hete, egy kormányellenes tüntetésen, melyet ez a kicsi szervezet merészelt szervezni a Várban. Egyedüliként, ha nem tévedek... (Az új Serest, de az Élet és Irodalom más szerkesztőjét se láttam ott, a tiltakozók közt. Láthattam volna? A régi Kende Péter ellenben, a kicsi, aki már megint újságírás alatti, és nem tudom, még mi minden alatti dolgot művelt a Főszerkesztő úr szerint is, mikor a napokban letett egy nyomban bestsellerré lett könyvet az asztalra [amelynek a hatása, vagyis a beismerő jellegű ijedtség, amit állítólag untig ismert tényeivel a kormányoldalon okozott, hozzájárulhat ahhoz, hogy Orbán Viktor és a Fidesz elveszítse a közelgő választásokat], nos, ez az alig Kende ott volt a többfelől levideózott sokadalomban. Hát nem jellemző? Ahol a buszokat már megint járatták a hátunk mögött, amíg T. G. M. beszélt, pontosan úgy, mint már a Kádár-rezsimben is. Én már hozzászoktam... Félreértés ne essék, a másik Kende Pétert, az 56-ost, a szinte több mint Kendét nem láttam a tüntetők között.)
Na most ez így még a szokásos, és majdnem mindegy.
Mert hát így megy ez mostanában, még a mi sorainkban is. Csakhogy az igazi Seres, aki ma, ha a szociáldemokrácia eszméje felé akár csak egy tétova lépést tenni lát a magyar szellemi életben valakit, máris dühöngve a fegyveréhez (tollához) kap, holott volt idő, mikor még ő maga is, teljes lelkes valójában a szocialisták között sürgött-forgott... Szóval ez a Seres, az én valamikori Laci barátom, más cikkeiben újabban még a magyar zsidóság hivatott - vagyis nem választott - harcias képviselőjeként is megszólal, és akkor lépten-nyomon kioktat engem, mint egyébként mindenki mást, akiket az a szerencse ért, hogy vele és a Szombat nevű obskúrus zsidó periodika többi szerkesztőjével egy generációban lehet magyar zsidó és demokrata, hogy hogyan kellene szolidárisnak lennünk a zsidó néppel. Egyáltalán, hogy mennyire és mi módon kell(ene) zsidónak lennünk. Jobban, üzeni az igazi Seres, sokkal jobban... Bizonyára úgy is van. Egyébként nem akar ujjal mutogatni azokra, akiket a magyar zsidóság példaképül vehetne e tekintetben, ő magácska (a csodás tollú Szántó T. Gáborral egyetemben) rendszeresen veri a mellét a köz előtt ebben a témakörben, az tény.
Ez így nekem már sok.
Kedves Seres, te igazi, nem ál!
Akinek a társadalmi egyenlőség eszméje fantom, ne merészelje a zsidót képviselni a közvélemény előtt. A zsidó ugyanis, bármit is értsünk e megoldhatatlan szón, a szolidaritás, a társadalmi részvét és az egyenlőség fogalmának is szülője a világtörténetben. Meglehet, a törvényben garantált, munka nélkül is járó anyagi segítség idegesítő baromság Seres úr számára, ahogyan az egyenlőségnek a realitásban eddig még soha sehol jól meg nem valósított eszménye is az, no de ha ez így van, akkor megkérem, hagyjon fel a "helyettünk is zsidó" szerepében történő fellépéseivel. Mert még az olyan pocsék magyar zsidó is, amilyen én vagyok, "magánzsidó" és "negatív zsidó", mint a Szombat egyes szerkesztő urai címkézik, helyesebben sértegetik a hozzám hasonló, szívesen nürnbergi értelemben vett magyar zsidókat (Kertész Imre kivételével, akivel ezt nem merik megtenni), az ő számukra kísértetszerű hazátlanokat, nos, még én is tudom, hogy aki zsidó, az a szegénynek ad valamit. Ok nélkül. Állásban is. Szigorúan ingyért, csak úgy. Ha F. Hayek úr szerint ez helytelen, akkor is... Mert egy nála mondhatatlanul nagyobb úr, az Örökkévaló, zsidók, keresztények, muzulmánok Istene Egyként, a Neve legyen áldott, amekkora pechje van ennek a Seresnek, így rendelkezik erről.