Viszontválasz

Érdeklődéssel olvastam Király Béla Egy második kiadás margójára című írásomra (nov. 8) adott válaszát (Válasz, ÉS, nov. 22.). Cikkem fő mondanivalója arra a pontra koncentrál, amely szerint Malasenko altábornagy emlékiratának valamennyi változatában úgy szerepel Király, mint aki az 1956. novemberi nagykovácsi összeütközésnél már nem volt jelen, és - a szovjetek által november 10-én foglyul ejtett 13 "felkelő" vallomása szerint - Ausztria felé menekült. Malasenko szerint az ütközetben 30 (orosz verzió) szabadságharcos is életét vesztette. Malasenko tehát pont az ellenkezőjét mondja annak, mint amit Király emlékiratában az ún. "nagykovácsi csatáról" olvashatunk, amelyben az áll, hogy miután a szovjetek megfutamodtak, Király szabadságharcosainak maradt idejük eltemetni hallottaikat és összeszedni sebesültjeiket, majd elvonultak az éjben. Ha ez így történt, akkor miképpen találtak az oroszok 30 elesettet? Emlékiratában egy szó utalás sincs a szovjetek fogolyejtéséről sem, ami logikus is, hiszen a megfutamított szovjet ezrednek erre nem is igen nyílhatott módja.

Válaszában Király burkoltan beismeri emlékiratának félrevezető vonatkozásait azzal, hogy említést tesz a szovjetek fogolyejtéséről. "[Az] Elfogott nemzetőrök kényszer alatt vagy életük mentésére - érthetően - vallhatták, hogy a Nemzetőrség Főparancsnoksága kiürítette Nagykovácsit (november 11-én, a harc után), és nyugat felé vonult (köztük a főparancsnok is gyalog, és nem helikopteren!). Ez igaz is volt". De ez megint csak az újabb Király-féle narratívában igaz, hiszen Malasenko szerint a foglyok csak azt vallották, hogy Király Ausztria felé távozott.

Számomra érthetetlen módon Király tábornok, hogy igazát bizonyítsa, Malasenkót idézi, kezdve egy bekezdés utolsó mondatával: "...A foglyul ejtett nemzetőrök tudtunkra adták, hogy Király Béla az osztrák határ irányába távozott. Konyev marsall utasítására egy különleges csoport indult útnak, élén a tapasztalt felderítőtiszttel, I. I. Szkripko ezredessel, hogy Király Bélát feltartóztassa. Király Bélát azonban sem felkutatni, sem feltartóztatni nem sikerült. Tudomásunk szerint elhagyta Magyarország területét; állítólag egy helikopteren távozott Ausztriába."

Ha a teljes bekezdést idézzük, a hivatkozás még inkább perdöntő: "November 8-án arról értesültünk, talán a határőrségtől, hogy a Nemzetőrség vezérkara Budapesttől Nagykovácsi és Telki környékére helyezte át hadiszállását, s hogy velük van Király Béla is. Egyik gépesített ezredünket irányítottuk a térségbe. Harc bontakozott ki a gépesített ezred és a nemzetőrök között. A foglyul ejtett nemzetőrök tudtunkra adták, hogy Király Béla az osztrák határ irányába távozott." A "kényszer"-vallomás hitelességének kérdése mellett itt igen figyelemreméltó a forrás textológiai elemzésének következtetése: ha a foglyul ejtettek a harci eseményekben estek fogságba (eltérő eseményre Király sem hívta fel a figyelmet), akkor csupán a csata megkezdése előtti vagy legfeljebb a csata fogságba esésükig terjedő idejére vonatkozóan adhattak egybehangzó információt, de semmi esetre sem a csata utáni, személyes jelenlétüket már nélkülöző időszakra: vagyis Király távozására vonatkozó információnak csak elfogásuk előtti időtartamban van értelmezése. A csata utánra semmiképp sem vonatkozhatott! A logikus következtetés: Király Béla nem főparancsnokolhatta csapatait a nagykovácsi harcban - mert ő maga már nem volt ott.

Összegelésül elmondható, hogy Király tábornok válasza nyomán nem oszlottak a cikkemben említett kételyek. Ezekre pedig mindenképpen válaszokat célszerű keresni, s nem pedig a tudományos szkepszissel és forráskritikai hozzáállással közelítők személyi elhiteltelenítésével elterelni róluk a figyelmet.

(A szerző történész)