Válasz Peternák Miklósnak

Szívesen bocsátom a Tilos művészet rendelkezésére azokat a birtokomban lévő spiclijelentéseket és egyéb információkat, amelyek Peternák Miklósnak és munkatársainak a gyűjtési körébe tartoznak. Hogy az érintettek miféle hozzájárulása kell ehhez, arról sejtelmem sincs, és nem is akarok ezzel foglalkozni. A spiclik személyével kapcsolatos titkolódzási kötelezettséget egyébként is bizonyítéknak tekintem arra, hogy a pártállami érdekérvényesítés, és ezen belül különösen a spiclivédelem töretlenül megtalálja a maga nagyhatalmú és nagytekintélyű szószólóit a törvényhozásnak és az ezt kiszolgáló szakértői gárdának a kebelén belül.

E sikeres spiclivédelmi stratégiának tulajdonítható, hogy e témával kapcsolatban önbírálatra kényszerülök. A besúgójelentés mint kultúrtörténeti forrásmunka című cikkemben, amelyre Peternák Miklós hivatkozik, téves információk birtokában arra célozgattam, hogy a szóban forgó besúgójelentéseket az a besúgó írta, aki Emlékezés a régi szép időkre című könyvemben M. néven szerepel. Azóta megtudtam, hogy e szövegek egy másik börtönbeli íróismerősöm szellemi termékei. Ez kellemesen lepett meg, mert erről a második számú úrról, az elsővel ellentétben, sohasem gondoltam volna, hogy ilyen intelligens beszámolókra képes. E meglepetés azonban nem feledteti el velem azt a tolakodó tanulságot, hogy az oktalan spiclivédelem nemcsak a demokrácia szellemével nem egyeztethető össze, hanem ráadásul még félreértésekre is vezet. Tévedésemet őszintén sajnálom.

Eörsi István